A magyar lélekhez, tájhoz hozzátartozik a kút. Elég csak arra gondolnunk, hogy a festészetben, költészetben hányszor volt téma például a gémeskút. De gondolhatunk arra is, hogy vidéken, a kisebb-nagyobb falvakban családról családra öröklődő öreg kutak tömege található, ahogy a kisvárosokban, a nagyvárosok zöldövezeti részeiben sem ismeretlen ez a létesítmény. Szinte megbecsülni sem lehet, hogy hány ilyen építmény található az országban.
   Mindezek fényében érdemes végiggondolni azt a törvényt, amely szerint a 2018. január 1-je előtt engedély nélkül létesített kutakat az illetékes önkormányzat jegyzőjénél ez év utolsó napjáig be kell jelenteni, és kérvényezni fennmaradásának engedélyezését. A bejelentés évi 500 köbméter vízkivételig ingyenes, ugyanakkor a fennmaradási engedély kéreleméhez csatolni kell a Magyar Mérnöki Kamara által jegyzett szakember szakvéleményét, amelynek ára bizonyára több mint a napi kenyéré, pedig igen sok kispénzű kúttulajdonosnak még az is megterhelő költséget jelent.
   Egy kút létesítéséhez valójában már évtizedek óta szükséges az engedély, de ezt sem a mindenkori hatóság, sem a kutak létesítői nem vették komolyan. Ezen a helyzeten kívánt változtatni az a 2016-os törvénymódosítás, amely szerint bár az illegálisan fúrt kutakat még két éven át bírság megfizetése nélkül be lehetett volna jelenteni, és sokaknak adott volna ez alól mentességet, másoknak viszont az engedélyeztetés költségeit ki kellett volna fizetniük. A tervezet hírére tömegeknek szökött égbe a vérnyomása, mert az engedélyeztetéshez szükséges terv költsége olykor akár több százezer forintra is rúghat.
   A törvény előkészítői meghallván az idők és a nép szavát, enyhítettek is a törvényjavaslaton, de hogy a köztársasági elnök ne csak az állampárt érdekeit szolgáló aláírógép legyen, ezt a tervezetet – sok más helyett, amelyeknél viszont illett volna megtennie – az Alkotmánybírósághoz küldte, amely annak rendje és módja szerint a vízbázis védelmének ürügyén neki adott igazat. A vizet ugyan így sem sikerül jobban megvédeni, mint korábban, de az előírás legalább igen sok embernek okoz majd kifizethetetlen költségeket.
   Tisztázzuk: a felszín alatti vizeinket valóban meg kell védeni, hiszen ez közös kincsünk, de a kis családi házak pár négyzetméteres virágágyásainak, füvének locsolása, még csak a házakba bevezetett WC-öblítő kútvíz sem okozhat ebben jóvátehetetlen kárt, ellentétben például a mezőgazdaság vízhasználatával.
   A kúttulajdonosoknak most két lehetőségük van: vagy törvénytisztelő polgárként bejelentik és tetemes költséggel fenntartják a kútjukat, vagy lapítanak.
   De igen nagy a baj, ha az embereket hazugságra kényszerítik a törvények.