Számtalanszor halljuk embertársainktól, hogy fáradtnak érzik magukat, semmihez sincs kedvük, legszívesebben fel sem kelnének az ágyból, gyűlölik a munkájukat, munkahelyüket, a kilátástalanságot, megőrjíti őket az állandó robot, a változatlanság, az örökös változás. Vagy éppen mi magunkon tapasztaljuk mindezt.
   A depresszió, vagy régies szép magyar szóval mélabú, igen sokakat érint. A depresszió szót a köznyelvben gyakran használják a levert lelkiállapot szinonimájaként. Hazai felmérések szerint nagyjából minden ötödik embert érinti a depresszió, hozzávetőlegesen ötven százalékuk enyhe, negyedük középsúlyos, míg másik negyedrészük súlyos formájától szenved.
   A minap jelent meg az Eurostat legfrissebb jelentése, amely szerint az Európai Unió lakosságának 7 százaléka szenved huzamosan a depressziótól. Magyarországon ez az arány „csak” 4,9 százalék, de a nők körében 6,5 százalékos az állapottól szenvedők aránya. Vagyis félmillió tartósan depressziós magyarról beszélünk és ha hinni lehet a már említett becsléseknek még legalább háromszor ennyien küzdenek enyhe depresszióval, amelyről nem is tudják, hogy depresszió. Csak éppen lehangoltak, elégedetlenek a környezetükkel, mindennapi dolgaikkal.
   A legtöbb depressziós sohasem fordul bajával orvoshoz, egyszerűen csak megszenvedi rossz időszakait, ahogy megszenvedik a családtagok, kollégák is. A kór jellegzetességei között található az örömre vagy gyászra való képtelenség, ahogy az is, ha az illető hangulata nem igazodik környezetéhez, de ide sorolhatjuk a nyugtalanságot, a gátolt gondolkozási képességet, alvászavarokat, a jövővel kapcsolatos túlzott aggodalmat, reménytelenség-, vagy kisebbrendűségi érzést, bűntudatot, koncentrációs zavarokat, félelmet, a halál gondolatával játszadozást. A depresszió súlyosabb eseteiben a lelki bajok mellé társulhatnak olyan testi panaszok is, mint a mellkasi fájdalom, étvágytalanság, fogyás. A betegségnek számtalan oka lehet az örökletességen túl, kiválhatják betegségek, előidézheti a félelem a változásoktól, a nehezen viselt stressz, az alacsony önértékelés, önállótlanság, kritikus és önkritikus hajlam, pesszimizmus, vagy éppen a gyermekszülés.
   Sajnálatos módon a modern társadalmak okozta zaklatott életritmus, a szerelem hiánya, vagy kielégítetlensége, a politikai hang- és zűrzavar, egy basáskodó főnök, a túlzott iskolai, munkahelyi elvárások, a megélhetési nehézségek még az erősebb idegrendszerű embert is ideig óráig, vagy hosszabb távon depresszióssá tehetik. Ilyenkor a lelki nyomás alatt élők gyakran fordulnak italhoz, vagy válnak láncdohányossá, hogy oldják a bennük lévő rossz érzéseket.
   Mindezek alapján az is csoda, hogy csak minden ötödik magyar depressziós.