Az élethez szerencse kell, még akkor is, ha sok múlik rajtunk, amennyiben saját sorsunkról van szó. Minden ember életében van egy alaphelyzet, a kor és a hely, amelybe beleszületik, a társadalmi, gazdasági környezet, a család anyagi helyzete, tanultsága, kultúrája, higiéniája és még ezernyi más összetevő, amely meghatározza életünk lefolyását. Ezen persze lustasággal, kicsapongó életmóddal, vagy a másik irányba nagy akaraterővel és a már említett szerencsével tett lépésekkel változtathatunk. De míg egy jó állapotot rosszá tenni nem művészet, addig a nyomorból kitörni és módossá, igényessé válni már embert próbáló feladat.
   Bevallom, szerencsés vagyok, mert bár szegény, de szerető családba születtem, a szüleim dolgos, önmagukra adó emberek voltak és életük utolsó harmadára már elfogadható létet biztosítottak maguknak, ahogy nekem is, és amelyet már csak tovább kellett vinnem, folytatnom az általuk elkezdett folyamatot. Ugyanakkor sok évtized után sem feledhetem gyermek- és ifjúkorom, ha nem is nyomorát, de tisztes szegénységét, ahogy a környezetemben élőkét sem.
   Minap arról olvastam – és ez hozta elő az emlékeket is –, hogy a szegénység legelismertebb hazai kutatója, Ferge Zsuzsa szociológus szerint valamilyen formában minden magyar ember kiszolgáltatott helyzetbe került, vagyis igen lesújtó képet festett a mai Magyarországról. Ferge Zsuzsa a ma még működő egyetlen nem kormányzati napilapnak adott interjújában elmondta: míg más országokban központi forrásokból az egyenlőtlenségeket szeretnék csökkenteni, addig nálunk a valóságos cél az egyenlőtlenségek növelése. A Széchenyi-díjas szociológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja még fel is tette a kérdést az interjúban: vajon milyen más magyarázat lenne arra, hogy Magyarországon gazdag és szegény ugyanakkora adókulccsal adózik? 
   Az interjúból kiderül, hogy a közmunka a segélyhez képest némi jövedelemnövekedést eredményezett ugyan, de a rengeteg pénzből fenntartott rendszerből csak a közmunkások 10 százaléka tudott átmenni a nyílt munkaerőpiacra, miközben a közmunka jelenlegi formájában kiszolgáltatottságot, feudális függést teremtett, kéregetőket hozott létre szabad munkavállalók helyett.
   Az egyetemi tanár szerint „a magyar statisztika olyan leszálló ágban van, amire a története során még nem volt példa” és emiatt hiányosak és pontatlanok az adatok, de ennek ellenére az a kép rajzolódik ki, hogy Magyarországon közel négymillió ember él szegénységben, ezen belül 1,3 millió mély-szegénységben. 
   Ebből pedig segítség nélkül még a nagyokat lódító Münchhausen báró sem tudna kimászni, akiről pedig köztudott, hogy saját hajánál, varkocsánál fogva húzta ki magát a mocsárból.