Még a rendszerváltásnak nevezett valami előtt történt, hogy egy izraeli sportcsapat néhány tagjával töltöttem egy napot Agárdon. Beszélgetésünk közben a nők ottani kötelező katonai szolgálatáról esett szó, amikor is a Magyarországról elüldözött szülők Izraelben született, de magyarul kiválóan beszélő leánya megkérdezte: mondd, te meghalnál a hazádért?
   Gyorsan ítéljen el mindenki, de én határozottan nemmel válaszoltam. Addigra már nagyon is sokat gondolkodtam a haza szó jelentéséről. Vajon a tájat jelenti, ahol születtem, a szüleimet, rokonaimat, az iskolákat, ahol tanítottak, vagy azokat a politikusokat, akik saját érdekükben oly sokszor tették már kockára, nyomorították meg a rájuk bízott emberek életét? Nehéz kérdés. Ma a hazát a legtöbben a szülőfölddel azonosítják és mint oly sokan mások, én is szeretem a szülőföldemet. De meghalni érte erős elvárásnak érzem.
   Nemrégiben jelent meg a Gallup nemzetközi közvélemény-kutatásának eredménye, amelyben 64 ország 62 ezer polgárát kérdezték arról, hogy ha hazája érintett lenne egy háborúban, harcolna-e az országáért? A magyar válaszadók 39,5 százaléka válaszolt igennel és ez legfeljebb az uralkodó állampárt matematikája szerint lehet kétharmados többség. Nemet a válaszadók 48,4 százaléka mondott, míg 12 százaléknyian nem tudták eldönteni a kérdést.
   A listán az első négy helyet a Fidzsi-szigetek, Marokkó, Pakisztán és Vietnam polgárai foglalják el. Az első két ország lakosainak 94 (!) százaléka harcolna és halna meg gondolkodás nélkül a hazájáért, míg a másik kettőnek 89 százaléka. Az első tizenháromban egyetlen jóléti államot és egyúttal egyetlen európait lehet találni, mégpedig Finnországot, ahol a lakosok 74 százaléka adná életét is a hazájáért.
   A polgárok áldozatkészségét tekintve az utolsó tizenhárom országban, Bulgáriát leszámítva, szinte csak jóléti államok szerepelnek. E körben csak 20, vagy ennél kisebb százalékban halnának akár hősi halált is Olaszországért, Belgiumért, Németországért, Hollandiáért és a listazáró Japánért a lakosai, bár ez utóbbiban igen sok volt a bizonytalan válaszadó.
   Az én nemleges válaszom sem olyan egyértelmű, hiszen, ha családomat, engem akarna egy idegen hatalom leigázni, létünket pokollá tenni, nyilván azonnal felhorgadna bennem a hazafiasság és háttérbe szorulna az életem féltése. De ha mondjuk egy izgága, a diplomáciai érzékek hiányával küzdő, rendre acsargó külügyminiszter vagy egy, a szövetségesei ellen országa polgárainak többségi véleményével, érdekeivel szembemenően hadakozó vezető váltja ki indokolatlan harciasságával a fegyveres konfliktust, már nemigen akarnék ebben részt venni.
   Egyébként az izraeli hölgy állította, hogy gondolkodás nélkül kockára tenné életét hazájáért, mert olyan sok jót kapott tőle.
   És ön?