Igen zűrös világban élünk, könnyen megbolondul ember, természet egyaránt. Például agyamentek késelnek, gázolnak és robbantanak ártatlanokat, s csoda, hogy a világtörténelembe bekerülni akaró, önmagukat jelentősen túlértékelő politikusok még nem robbantották ki a harmadik világháborút. De megzakkant a természet is, hiszen augusztus vége felé például negyvencentis hó esett az osztrák és olasz hegyekben, aztán persze megint gondol egyet a változó klíma és visszahozza a nyárias meleget.
   Ilyen világban nem csoda, ha a természet tagjai, a növények, rovarok, állatok is eltávolodnak – ha nem éppen kipusztulnak – élőhelyükről és új területeket keresnek maguknak, ahol fenntarthatják fajukat. Egyelőre nagyon sok faj áll vesztésre a legfőbb természetalakítóval, vagyis az emberrel vívott élet-halál küzdelmében.
   Szembe kell néznünk a tényekkel, oly módon vagyunk aktívak és módosítjuk környezetünket, a Föld megszokott rendjét, hogy planétánknak kezd elege lenni belőlünk és egyre másra küldi a mind keményebb figyelmeztetéseket. Ha például arra nem jövünk rá, hogy korlátozni kellene saját fajunk túlszaporodását, nemhogy unokáinknak, de már gyermekeinknek sem lesz a bolygónk igazán élhető hely és e helyzetbe már mi is belekóstolhatunk.
   Korunk egyik nagy problémája a háborúk, nyomor, élelem- és vízhiány elől menekülő milliók befogadása, ellátása, vagy éppen kitiltása a szerencsésebb országokból. De van a migrációnak egy olyan formája is, amely ellen vajmi kevés a jól megépített kerítés, az állig felfegyverzett katonaság, rendőrség, vagy éppen a jobb körülmények között élő helyi lakosság gyűlölete. Az invazív fajok ugyanis nem kérnek bebocsátást, mire felocsúdunk, már meg is keserítik az életünket.
   A klímaváltozásnak – na és persze a repülőjáratoknak, a világ minden tájáról mindenhova küldött, árukkal teli konténereknek, az embermilliók utazásainak is – köszönhetően olyan invazív, vagyis nem őshonos fajok jelennek meg világszerte, amelyek életerősek, agresszívak és kiszorítják az adott táj őshonos növényeit, rovarjait, állatait. Sokan kedvelik például a katicabogarat, de mostanában még többen küzdenek ősszel a lakásokba is befészkelő harlekinkaticák vagy az ázsiai poloskák tömegével. De ilyen inváziós faj a gyapottok-bagolylepke, tölgy csipkéspoloska vagy a szelídgesztenye-gubacsdarázs is. Legújabb ellenségeink közé tartozik az ázsiai tigrisszúnyog, az ázsiai bozótszúnyog és a koreai szúnyog. És egyre több a növények között is az inváziós faj, mint például az ecetfa, kései meggy, a turkesztáni szil, nyugati ostorfa, az ezüstfa, bálványfa. A felsorolás természetesen közel sem teljes és várható, hogy rendre újabb betelepülő fajokkal küzdhetünk majd meg.
   Önsorsrontásból jelest érdemel az emberiség.