Manapság a férfiemberek üdvözlésként kezet fognak. Bemutatkozáskor, vagy hivatalos alkalmakkor a hölgyek is. A kézfogás szokása a középkorig nyúlik vissza, akkortájt, aki csak tehette fegyvert viselt, hiszen aligha bízhatott meg a szembejövőben, mert az akár rabló, vagy orrgyilkos is lehetett. A férfiak védekezésként tőrt, később kisebb pisztolyt rejtettek a ruhájuk ujjába, vagy fogtak a markukban.
   Amikor két ember találkozott és szóba elegyedett egymással, hogy bizonyítsák, nincsenek rossz szándékaik, nyitott tenyerüket egymás fele nyújtották és kezet fogtak. Így kiderülhetett, hogy nincs fegyver a kezükben, a másik ember bizalommal lehetett irántuk.
   A bizalom mindmáig az egyik legfontosabb emberi hit, magatartás és elvárás, amellyel embertársaink felé fordulhatunk, sőt kijelenthetjük, hogy bizalomra épül az egész világunk. Bízunk abban például, hogy az utakon mindenki betartja a közlekedés szabályait és mi aznap este is saját otthonunkban, ágyunkban hajthatjuk álomra fejünket, nem pedig egy kórház intenzív osztályán, netán ugyanannak az intézménynek a hűtőkamrájában. Ugyancsak bízunk abban, hogy minden szakember jól teszi a dolgát és ezért nem kapunk mérgezett, vagy romlott ételeket a boltokban, éttermekben, szobánk mennyezete nem szakad ránk éjszaka, nem dől össze a házunk, a gyógyszer, amit beveszünk gyógyítani fog és nem ártani, ahogy orvosunk sem.
   S miközben bizalommal vagyunk mások iránt egyszer csak kapjuk a hírt, miszerint az egyik fejlett európai országban nagyhirtelen leszakad egy híd, járműveket és persze benne emberek sokaságát magával rántva a mélybe, agyonnyomva életüket. Vagy az ember szedi a vérnyomáscsökkentőjét, aztán reggel olvassa, hogy kivonják a forgalomból, mert amit ő évekig bevett, szennyezett.    Megnyugtatónak aligha nevezhető, hogy „csak” minden ötezredik ember lesz rákos tőle. De hisz a bizalommal lévő ember az autóbuszvezetőben, hogy nem vezeti járművét egy híd pillérének és nem ég a járműben sok utassal együtt, hogy a pilóta nem csak felviszi a felhők fölé, de biztonságban meg is érkezik majd vele a másik repülőtérre. Bízik a pénzügyekkel foglalkozó vállalkozásokban is, amelyek kisbefektetők megtakarításaiért ígérnek komoly nyereséget, majd persze megbuknak és a befektetők futhatnak a pénzük után.
   És persze bízunk választott vezetőinkben, remélve, hogy hatalomra jutva nem csinálnak a demokráciából diktatúrát és közben nem lopják el közös vagyonunkat, dúsgazdaggá téve családjukat, barátaikat, nem veszítenek össze bennünket eddigi szövetségeseinkkel, szomszédjainkkal és nem sodornak háborúba bennünket.
   Lehet, hogy mégiscsak a bizalmatlanság a hosszabb élet titka?