Felmérések szerint Magyarország az egyik leginkább unióbarát ország, már ami a lakosságot illeti. Egy tavalyi felmérés szerint az Európai Unió 28 tagállamának polgárai közül az írek 90 százaléka tartja előnyösnek a tagságot és a máltaiak, litvánok, luxemburgiak, lengyelek, dánok, észtek több mint nyolcvan százaléka is így gondolkodik. A németeknek 77, míg a magyaroknak majdnem háromnegyede, pontosabban 72 százaléka unióbarát.
   Ezeket az adatokat és az unióból jövőre kilépni kívánó Nagy-Britanniára váró, előrevetített gazdasági visszaesést nézve sok euroszkeptikus is csendesebb mostanában. Bár a magyar kormányfő szerint hazánk gazdasága olyan erős, hogy nem szorulunk senki pénzére, ez amellett, hogy önbizalmat és erőt sugárzó kijelentés, sajnálatos módon köszönőviszonyban sincs a valósággal.
   A minap látott napvilágot a VoxEU portálon három kutató-közgazdász dolgozata, amely azt vizsgálta, hogy mi lenne az egyes tagországokkal, ha nem lennének EU-tagok és nem részesülnének az egységes piac előnyeiből. Az adatokból kiderült, hogy az áruforgalmat átlagosan 109 százalékkal növelte meg az egységes piac, míg a szolgáltatások 58 százalékkal magasabb szinten vannak, mint lennének EU nélkül és a jóléti előnyök is átlagosan 4,4 százalékkal magasabbak.
   Hazánkat egyetlenként még nevesíti is a tanulmány (talán éppen egyszemélyi vezetőnk EU-fóbiája okán) példaként említve, hogy milyen sokat profitálhat egy ország az európai piachoz tartozással. A tanulmányt készítő közgazdászok szerint az egységes piac nélkül legjobb esetben is a magyar GDP 4,7 százaléka hiányozna, de akár 17,7 százalékos is lehetne az elmaradásunk a jelenlegi állapothoz képest.
   És akkor még szót sem ejtettünk a nyitott határokról, arról, hogy ha jobb megélhetésre vágyunk, hát szerencsét próbálhatunk más országokban is, vagy hogy téli síelésünknek, nyári tengerparti utazásunknak csak saját anyagi lehetőségünk szab határt és nem egy sorompóval, géppisztolyos határőrökkel megerősített fizikai akadály. Az előnyök igencsak szerteágazóak, aki ezt nem látja, annak komoly gondjai lehetnek a valósággal, vagy éppen saját hatalmi, pénzügyi érdekei mondatnak vele mást.
   Nem árt azon sem elgondolkodni. hogy vajon mi vezérli az eurószkeptikusok gondolkodását, tetteit. Lehet, hogy az unió lassú döntési folyamatai, a határozatlannak tűnő és sokfelé húzó parlament, az újraválasztásukért küzdő nemzeti politikusok egyéni érdekei. Nyilván lehetne mindez jobb is, például – és ez nagyon nem teszik a nemzetállamok önállóságát mindenek felett tartóknak – egy valóban egységes Európai Egyesült Államok formájában.
   Persze lehet, hogy az sem lenne az igazi, de tény, hogy a nemzetállamok a történelem során előbb vagy utóbb mindig háborúba keveredtek egymással. Annál pedig majdnem minden jobb.