- Menj be a közértbe, vásárolj, aztán keresd meg a főnököt, adj egy ötszázast neki és kérd, hogy számlázzon párezerrel többet.
   Kezdő edzőként, sok évtizeddel ezelőtt egy vidéki versenyre vittem a csapatomat, akkor kaptam a tanácsot a sokat próbált szakosztályvezetőtől, aki tudta, csak élelmiszert lehetett elszámolni étkeztetésként, üdítőitalt nem. Pedig a verseny után a sportolók szomjaztak egy kis kólára, narancsitalra is.
   Volt hát egy kitaposott útja, egy mindenki által ismert módja a dolgok intézésének. Magasabb számlát kellett kérni. Némi jatt ellenébe ez általában meg is történt, a különbözetet meg zsebre visszakapta az ember és máris vehetett sportolóinak üdítőt. Kevés befektetéssel kéznél volt a láthatatlan feketepénz.
   Olvasom, hogy a BKV, ez a közpénzből, adóforintokból pénzelt állami nagyvállalat éppúgy pártkifizető helyként működött, mint sok más állami cég. Nem új keletű hát mindaz, amit egykor tudtak a sportvezetők, és ami most kiborult a budapesti közlekedési cégnél, mint végtermék a felbillent biliből. Feketepénzt általában azért képez valaki, mert gazdagodni akar, vagy jobb esetben, mert nincs más útja, hogy elvégezze a feladatát.
   Vélhetően – és most legyünk jóhiszeműek, ne beszéljünk sikkasztásról, csalásról – honatyáink áldozatai lettek a saját maguk alkotta törvényeknek. Mert jogszabályba lehet foglalni, hogy egy-egy párt mennyit költhet kampányra, működésre, ilyen-olyan pártügyek finanszírozására, de lépni kell, ha kiderül, hogy minderre a szabályosan összeszedhető pénz édeskevés. Ilyenkor nincs más hátra, minthogy feketepénzt kell előállítani. Nekik is, a törvényesség alkotóinak, elméletben legfőbb őreinek.
   Így hát törvényszerű az országos csalás, a cégek, vállalkozások, szervezetek titkos feketepénze, amivel ki lehet kerülni a már megfizethetetlen adókat, meg lehet oldani a jogtalan, bár szükségesnek tűnő beruházásokat, és ha ügyes a gazdálkodó, még kevéske forint juthat saját életszínvonala javítására is.
   Anélkül, hogy felmenteném tettükért az elkövetőket, úgy gondolom, ahol a törvények csalásra késztetnek, vagy kényszerítenek, nem biztos, hogy csak a csaló a hibás.