A minap olvastam az egyik gazdasági portál cikkében, hogy micsoda örömöt váltott ki az amerikai mosógépgyártó cég elnökéből az a hír, miszerint szeretett elnöke a külföldről Amerikába bevitt mosógépekre vámot vetett ki. A Whirlpool elnöke már a dél-koreai versenytársak felett aratott győzelmüket ünnepelte és felvetetett üzemeibe újabb 200 munkást a várhatóan megnövekvő hazai mosógépkereslet kielégítésére.
   Azán gyorsan a valóságra ébredt. Nemhogy növekedett volna a cég gépei iránt a kereslet, de jelentősen csökkent. Ennek oka, hogy kedvenc vezetője ugyancsak vámot vetetett ki az acél és alumínium importjára, és mily furcsa, e két anyag alapvetően szükséges a mosógépekhez, amelyek viszont a vámok miatt megdrágultak. Sok amerikai mindezek nyomán elnapolja új mosógépvásárlását és inkább megjavíttatja a régit, jó lesz az addig, amíg észhez tér a vezetőjük. Vagy jön egy okosabb.
   Maradva továbbra is az amerikai példáknál, elgondolkodtató, hogy mennyire nem tanulnak a rossz vezetők az elődök badarságaiból. Például az 1928-ban megválasztott Hoover elnök választási kampányában a mezőgazdaság megmentését tűzte ki célul maga elé. Persze védővámokkal. Igen ám – ahogy ez a Qubit.hu nagyszerű összeállításában olvasható – a kongresszusi képviselők nem voltak hajlandók támogatni a különböző mezőgazdasági vámokat anélkül, hogy az ő államuk vagy körzetük ne kapott volna valamit. Mindenki talált egy ottani megmentendő iparágat, aminek importjára vámot követelt, ez volt az ára annak, hogy megszavazza a többit. A vámőrület végeredményeként összesen 800 termékre vetettek ki importvámot a vámtörvényben.
   A politikusok leginkább csak az orrukig látva nem vették tudomásul, hogy mindennek megvan a tovagyűrűző hatása. A gazdaság egy igen bonyolult rendszer, ahogy a nemzetközi kereskedelem is. De arról sem szabad elfelejtkezni, hogy ahogy az 1930-ban életbe lepett amerikai vámtörvényre, a mostani elnök vámháborújára is azonnal érkezik viszontválasz az amerikai termékekre kivetett vámokkal.
   És az eredmény? A termékek drágábbak lesznek, emiatt csökken irántuk a kereslet, a gyáraknak kevesebbet kell előállítaniuk, ezért elbocsátások lesznek, ezzel pedig kevesebb lesz a fizetőképes vásárló, vagyis még kevesebbet kell termelni és máris kész a válság. Mondanom sem kell talán, ahogy Hoover elnök is magasról tett az 1028 közgazdász által aláírt tiltakozásra, úgy tesz a mai amerikai első ember is a figyelmeztetésekre, visszaigazolva a magyar közmondás nemzetközi igazságát: akinek az Isten hivatalt adott, annak észt is adott hozzá.
   Ha mindezt végiggondoljuk, beláthatjuk: menthetetlen a világ.