Olyan ellenzéki tüntetéseket láthatott a világ áprilisban kétszer is, amilyenekre az elhíresült internetes népfelháborodás óta hazánkban nem volt példa. Akik részt vettek, felemelőnek nevezték és élvezték a tömeg erejét. Valahogy így lehetnek az önkéntes békemenetelők is, legalábbis akiket nem az állampárt „civilszervezete” szervez, szállít vidékről Budapestre, importál Erdélyből, Lengyelországból. Ezúttal az újabb igazságtalan állampárti kétharmad és az ellenzéki pártok teszetoszasága miatt érzett népharag vitte utcára az embereket.
   Persze a nép kifejezéssel mifelénk csínján kell bánni, hiszen a nép békemenetes fele messze nem azonosul az ellenzéki menetessel. A nép egyik fele igen elégedett az uralkodó hatalommal, hiszen bár van bőven vaj a politikusaik fején, sok hitvány dolgot tesznek, de legalább megvédenek bennünket az amúgy nem is jövő migránsoktól. A nép másik fele úgy érzi, hogy a hatalmon lévők csalással maradtak pozíciójukban és szereztek még nagyobb hatalmat az amúgy is már abszolút teljhatalommal bíró országvezetőnek.
   Ez, vagyis a csalás volt az elégedetlenkedők százezres tüntetésének apropója is, hiszen tapasztalták, hogy nem azonos feltételekkel indulhattak a választási versenyben a résztvevők. A helyzet egy olyan evezősversenyhez hasonlított, amelyben az egyik versenyző a legmodernebb, leggyorsabb versenyhajóval állt a rajtvonalra, míg ellenfelei itt-ott lyukas, már semmire sem való teknőkkel. Nem volt kérdés ezek után az eredmény.
   Ezért is volt furcsa számomra, hogy a jó szándékú civil szervezők, akik jószerével csak internetes közösségi portálokon tudták szervezni a tüntetést, elsőre miért az új választást, mint elérendő legfőbb célt fogalmaztak meg a tömegnek. Dőreség lenne csalást kiáltva megismételt választásra kényszeríteni a hatalmat, hiszen bár történtek szép számmal furcsa dolgok a választás során, a megismételt voksolás ugyanezt az eredményt hozná. Ráadásul úgy tűnik, hogy nem volt végeredményt befolyásoló országos csalás, sokkal inkább az állampártra igazított választási törvény maga a választási csalás.
   Április 8-a, vagyis a választás óta több, az állampártra szavazott ember is elárulta, cseppet sem örül, hogy pártja újabb teljhatalmat kapott, mert ő azért mégiscsak demokrata, szerette volna, hogy a parlament többi pártjának is szerepe legyen a demokratikus Magyarország törvényhozásában és ellenőrizze a kormány és pártja munkáját. Erről újabb négy évig, vagy ki tudja meddig, már szó sem lehet. A megatüntetések és a várhatóan fokozatosan elhaló civil tiltakozások sora így hát jelenleg nem más, mint eső után köpönyeg.
   Ez a vonat már elment, ezért mostantól – ahogy kellett volna jóval korábban – igazságos kormányzást és egyenlő feltételeket biztosító választási törvényt kell követelni. Amilyenek demokráciákban szoktak lenni.