A férfiak jelentős része minden évben kisebb-nagyobb lelkesedéssel megünnepli a nőnapot, ahogy tette idén is, amelyet amúgy a többség egyfajta kommunista, vagy szocialista maradványnak sejt, pedig erről szó sincs. A nőnap eredetileg arra emlékeztet, hogy 1857-ben, New Yorkban negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentésért, vagyis a jogaikért. Viharos előzmények után 1911-től vált nemzetközivé és egy 1917-es oroszországi esemény miatt került március 8-ára az időpontja, hazánkban pedig 1914-től ünnepeljük e jeles napot, amely 1948-tól hosszú ideig jószerével kötelező is volt. Talán innen ered sokak hiedelme arról, hogy a nőnap egy kommunista maradvány az ünnepeink között.
   Ettől függetlenül már csak rutinból is idén sokan ugyanúgy megvették a rózsát, szegfűt, egy-egy csokor hóvirágot, mint máskor, besétáltak a munkahelyükre és annak rendje és módja szerint felköszöntötték a hölgyeket. Természetesen akadtak, akik otthon is megtartották a nőnapot. Vagy így, vagy úgy.
   Az idei nemzetközi nőnap alkalmából az Ipsos 27 országban csaknem húszezer embert kérdezett meg arról, mit gondolnak a nők helyzetéről a saját országukban és a világon. Az elsősorban a nőket érintő huszonegy lehetséges kérdés közül a 27 ország válaszadói egyértelműen a szexuális zaklatást és erőszakot tartották a legsúlyosabb gondnak. A tíz legkomolyabb fennálló baj között van a családon belüli erőszak, a nemek közti fizetéskülönbség, a munkahelyi diszkrimináció, a munka és gyermeknevelés közötti egyensúly hiánya és a meg nem fizetett munka mennyisége is.
   Igen megdöbbentő adat az Ipsos felméréséből, hogy hazánkban a 15 éven felüli nők 42 százalékát éri szexuális zaklatás élete során és minden ötödik házasságban élő nő szenvedett már el életében szexuális vagy fizikai bántalmazást férjétől. A magyarok kétharmada szerint fontos a férfiak és nők közti egyenlőség, de ne menjünk el amellett sem, hogy van 24 százaléknyi – feltehetően férfi – polgártársunk, aki elutasítja mindezt. Igaz, hogy a 21. századot írjuk, és a modern, fejlett világ egyik országában élünk, de azért szerintük jó, ha egy nő tudja a helyét.
   Arról, hogy amikor egy családi otthon ajtaja becsukódik, mi történik, többnyire csak a résztvevők, vagy a beavatott családtagok, barátok tudnak. Ami a családban történik, az a család belügye, ha pofonok csattannak el, ahhoz senkinek semmi köze. Talán e szemlélet miatt is van az, hogy a felmérés szerint a nőket érintő hátrányos megkülönböztetésről, szexuális zaklatásról a magyarok 43 százaléka soha nem beszél a családjával. Pedig nagyon is kellene minderről beszélnünk.
   Helyette minden év márciusában megvesszük azt a szál virágot.