Kortársaimmal egyetemben évtizedeken át megtanulhattam, hogy az ügyintézéshez idő, mégpedig sok idő kell. Mindezt a túlszabályozott, mérhetetlenül bürokratikus közigazgatás és a hatalmaskodó ügyintézői által bőségesen osztogatott képletes nyaklevesek vésték agyunkba.
   Most mégis csodálattal állok a tények előtt. Történt, hogy az Ügyfélkapu elnevezésű szolgáltatás heteken keresztül elektronikus levélben többször is figyelmeztetett, lejár a személyi igazolványom érvényességi ideje. Hatott a kitartó figyelmeztetés, telefonos időpont-egyeztetés után felkerestem a gárdonyi okmányirodát.
   Aláírtam a szükséges papírokat, lefotóztak, kezembe nyomták a csekket, amivel átsétáltam a szerencsére nem túl távoli postahivatalba. Talán ez a túra az egyetlen gyenge pontja a történetnek, bár így sem nagyon tartott az egész procedúra tizenöt percnél tovább.
   Ami ezután következett, az volt az igazi varázslat. Kedden délben aláírtam a kérvényemet, ami digitálisan megjárta a budapesti központi hatóságot, majd – láss csodát világ! – nem telt el huszonnégy óra és szerdán délelőtt már hozta is a postás a kész személyi igazolványt.
   Ki meri ezek után állítani, hogy nem működik az ország?