Úgy gondolom, hogy aki élvezettel képes egy állatot megkínozni, az előbb, vagy utóbb sorra veszi majd, bántalmazza családtagjait is, a nehezen mozgó, védekezni már nem nagyon tudó idős szomszédjait és csak úgy szórakozásból általában a nála gyengébbeket.  
   A mifelénk legnépszerűbb közösségi portálon gyakran látni megkínzott állatok képeit és lehet olvasni a sajnálkozó, megdöbbent, vagy éppen a kínzók, vagyis e kiválónak aligha nevezhető emberféleségek gyalázóinak kommentjeit. Sokakból vált ki mindez agressziót, ők a kínzót is megkínoznák, ahogy az illető tette a védtelen állatokkal, s bár érthető az indulatuk, ezzel egy sorba kerülnének a cégéres gazemberekkel.
   Az egyik tematikus csatorna hónapokig vetített egy tetovált, szakállas, nagytestű nehézfiúkból álló önkéntes amerikai kutyamentő csapat akcióiról készült sorozatot. Amikor a kínzások, éheztetések, elhanyagoltság okán szenvedő állatok gazdáinál ezek a ránézésre is félelmetes legények megjelentek, ott hamar jobb helyzetbe kerültek az ebek. Bár úgy gondolom, csak átmenetileg, mert a háziállatát rendszeresen verő, elhanyagoló ember aligha javul majd meg, őt végleg el kell tiltani az állattartástól.
   Hazánkban is vannak önkéntes állatvédők, kalapot kell emelni a tevékenységük előtt és akár adományokkal is segíteni őket. A minap például arról olvashattam, hogy „Szurkolók az állatkínzás ellen” elnevezéssel indult egy mozgalom, amelyben a labdarúgó-szurkolók kemény magjából verbuválódott fiatal férfiak vették kezükbe a kutyák és más rosszul tartott állatok sorsát. 
   A sok vérforraló ügy nyomán végre a kormányzat is lépett, mert több más szervezet és ügyvédek, szakemberek közreműködésével kiadott egy „Kutyakötelesség – Útmutató a felelős kutyatartás jogszabályi előírásaihoz” című kiadványt. Ebben felvilágosítást nyújtanak többek között a kötelező oltásokról, a mikrochippel történő jelölésről, a sétáltatás szabályairól vagy a tartós kikötve tartás tilalmáról, meg arról, hogy mit kell tennie a gondoskodó gazdának az állatban félelmet keltő környezeti események során.
   Azt nem tudom, hogy aki szereti a családtaggá vált kutyáját, macskáját, annak mennyire ad majd mindez segítséget, hiszen a gazdák vélhetően nagyjából tisztában vannak a legfontosabb tennivalókkal, aki pedig nincs, az vajon hajlandó lesz-e egyáltalán a kezébe venni a füzetet, hogy okosodjon. Mindenesetre ez is valami.
   Sokkal fontosabb (lenne), hogy már az óvodákban, iskolákban megtanulják a gyerekek a felelős állattartást, állatszeretetet, hogy ne váljanak élvezkedő állatkínzókká, gyilkosokká. Ha pedig mégis így történik, akkor legyenek olyan törvényes büntetések, amelyek nyomán e kedves embereknek örökre elmegy a kedvük az állatkínzástól. 
   Az állatok védelme valóban kutyakötelességünk.