Mint kiderül, a kisebbséghez tartozom, mármint abban, hogy más városban élek, mint ahol születtem. Polgártársaim nagyobbik feléhez képest igencsak kalandvágyó vagyok, mert eddig már két városban, és ha a sorkatonaság két szép és tartalmas évének helyszíneit nem veszem figyelembe, összesen hét helyen laktam. A mikrocenzus adatai szerint izgő-mozgó ember vagyok.
   A minap tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a mikrocenzusát. Ez egy olyan népesség-összeírás, amely két népszámlálás között mintavételes eljárással követi nyomon a társadalmi folyamatokat. Ebből a köztes népszámlálásból sok más mellett az derül ki, hogy a magyarok 52 százaléka ugyanazon a településen lakik, mint születésekor. A vidékiek sokkal jobban ragaszodnak szülőhelyükhöz, hiszen a községek lakosainak 56 százaléka, míg a városlakóknak fele él születése óta ugyanazon a településen.
   Mindezt kezelhetnénk pozitív adatként azzal, hogy nyilván az emberek elégedettek lakóhelyükkel, ott boldogulnak, ahol születtek és ahol nagy valószínűséggel őseik is éltek. A valóságban mindez inkább a lehetőségek hiányát jelzi, hiszen a legtöbb magyarországi községben kevés a munkahely, így alig van bevételük a családoknak, nagy kalandozásokba nemigen kezdhetnek. A nyugati világból, különösen az Egyesült Államokból ismert, hogy jobb munkahelyért, biztosabb megélhetésért egész családok kerekednek fel és helyezik át életük színterét nem csak egy távolabbi városba, de akár másik államba is. Mi ennél sokkal röghöz kötöttebbek vagyunk, különösen azért, mert ha évtizedek alatt egy család nagy nehezen össze is hoz magának egy lakást, vagy házat, amelyet örül, ha fenn tud tartani, már nincs annyi tartaléka, hogy eladja, másutt vegyen egy másik ingatlant és új életet kezdjen. A lakásbérlés hosszabb távon pedig megfizethetetlen.
   Nem meglepő, hogy a legidősebbek csoportját jellemzi legkevésbé a lakóhely-változtatás. A 65 éves és annál idősebbek majdnem 60 százaléka, az 50-64 éves korosztály kétötöde még 1990 előtt költözött jelenlegi lakóhelyére.
   Korábbi adatokból tudjuk, hogy a fiatalabbak jelentős része elégelte meg a helyhez kötöttséget, jobb, nyugodtabb és szebb kilátásokat ígérő életre vágyva költözött az unió fejlettebb országaiba. Ma csak sejtéseink vannak arról, hogy pontosan hányan élnek külföldön, de úgy tűnik, legkevesebb hatszázezer magyar ember keresi másutt a boldogulását. Nem csoda hát, hogy havonta átlagosan már minden hatodik magyar gyerek külföldön születik.
   Ők már biztosan könnyen mozdulók lesznek.