Már jó ideje érzem, hogy itt nincs rendben valami. Olyan bonyodalmak történnek a Földön, mintha ez egy képzeletbeli, meseszerű világ lenne, amelyben sok a gonosz cselszövő, a zsákos ember, meg a lelketlen vasorrú bába, és ők, valamint a hozzájuk hasonlók forgatják olyan irányba az eseményeket, amelyekből a história többi résztvevőjének csak baja származik. Arra jutottam, hogy talán nem is valóságos a mi világunk, hanem csak valakinek, vagy valaminek a gondolataiban létezünk. Megjegyzem, lehetnének jobb gondolatai is.
   Mint kiderült, nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel, mert a tudósok fejében is felmerült a gondolat, hogy valójában a világ nem is létezik, és minden csak egy kitalált, de nagyon részletes szimuláció. Vagy hologram.
   A 90-es években az amerikai Leonard Susskind fizikus és a Nobel-díjas holland Gerard 't Hooft állt elő az ötlettel, hogy amit nap nap után tapasztalunk, az csak egy háromdimenziós holografikus kivetülése valaminek, ami egy távoli, a világegyetem szélén levő kétdimenziós felületen történik. A holográfiát egyébként 1947-ben a brit állampolgárságú magyar tudós, Gábor Dénes találta fel.
   A Wikipédia szócikke szerint „a holográfia a fény hullámtermészetén alapuló olyan képrögzítő eljárás, amellyel a tárgy struktúrájáról tökéletes térhatású, vagyis háromdimenziós kép hozható létre”. Bevallom, nem sokat értettem abból, amit ide leírtam, de a lényeget igen, azt, hogy igen kiváló elmék, nemzetközi hírnevű fizikusok foglalkoznak azzal a felvetéssel, hogy amiben élünk, amit érzünk, gondolunk, a nem más, mint egy kivetített háromdimenziós kép, vagyis hologram.
   Ettől kezdve aztán már minden világos lett előttem. Mindaz a sok gyalázat, ami e sártekén az emberhez köthető, csak valaminek a kivetülése. Még akkor is az, ha háborúkban, gázkamrákban, tömeggyilkosságokban tízmilliók haltak meg, ha a kivetített világ sok országát diktátorok irányítják, akiknek kegyetlen vágya, hogy mindenáron hatalmon maradjanak, és miközben sanyargatják saját népüket, mellesleg keményen gazdagodjanak is.
   Lehet, hogy a mostanában mindent meghatározó menekültáradat is csak egy hologram, ahogy az lehet egy parányi, kevesebb, mint tízmillió lakosú ország népét butító folyamatos gyűlöletkampány, vagy az egyik nagyhatalmú ország cselekedete is, amellyel befolyásolja a másik nagyhatalmú ország elnökválasztását, hogy aztán az általuk hatalomhoz segítettel azonnal ellenségek legyenek. Ez persze még egy vicc hologramnak is rossz.
   Az, hogy mi minden hologram, amelyben részt veszünk, innen kezdve csak a fantázia dolga, pontosabban annak, ami egy távoli, a világegyetem szélén levő kétdimenziós felületen történik.
   Ugye, hogy így már érthető a világunk?