Ha hinni lehet a hosszútávú időjárás-előrejelzéseknek, akkor a múlt péntekkel nagy valószínűséggel erre az évre letudtuk a durván meleg kánikulai napokat. Már persze, ha van olyan előrejelzés, amely képes érdemben egy-két napnál távolabbra látni. Az időjárás távlatai legalább annyira beláthatatlanok, mint a politikáé.
   Az elmúlt hetekben igencsak belekóstolhattunk a hőség sújtotta földrészek országainak életébe, azokéba, akiknél nem csak egy-két hétig, de a meleg évszakokban hónapokig kibírhatatlan a forróság. Nem véletlen, hogy a sajtóban már arról lehetett olvasni, hogy be kellene vezetni nálunk is a szieszta intézményét, azt, amikor az ember egy jó ebéd után besötétíti a lakását (munkahelyét?) és pihen.
   Nyilvánvalóan erre egy gyári dolgozónak, cégnél állásban lévőnek igencsak kevés lehetősége adódik, akinek meg van esélye a déli pihenésre, az valószínűleg él is vele, bár ezt leginkább csak a nyugdíjasok, vagy munkanélküliek tehetik meg. Manapság inkább az a jellemző, hogy bár a meleg kibírhatatlan, a munkavégzés során a cégek – igen nagy tisztelet azoknak, akikre ez nem igaz – még a rendeletekben előírt védelmet, pihenőket sem adják meg a dolgozóiknak. Naná, hogy nem, ha a minél nagyobb profit elérése a cél. Nem lopják ők a pénz, inkább hulljon a gyenge, vagyis a férgese.
   A meleg napokon persze az embernek mindenféle rossz érzése is támad, ha arról van szó, hogy meg kell mozdulnia valami oknál fogva. Ilyentájt ugyanis nem csak a városi utak aszfaltja olvad, de az emberi agy is szinte lucsokkal átitatott szivaccsá válik, gondolkodásra némileg alkalmatlanná. Tisztelet tehát azoknak a százezreknek, akik hőség idején is teszik felelősségteljes dolgukat, kenyeret sütnek, gyalulnak és esztergálnak, tűző napon építenek, járműveket, cégeket vezetnek, életeket mentenek, betegeket gyógyítanak, szünidős gyerekekre vigyáznak.
   Még szerencse, hogy a legtöbb politikus elmenekül a hőség elől és valahol árnyékban, vízparton, külföldi nyaralóhelyen lógatja a lábát, vagy éppen soros gyógykezelésén vesz részt, addig sem tesz kárt. Még a magukat naponta lejárató idióták is megpihennek, csak a kijelölt ügyeletes feszültségkeltők és megmondóemberek ügyködnek, mert a feszültéséget azért fenn kell tartani, abban nem lehet nyári szünet.
   Pedig milyen jó, ha az embernek csak arra kell figyelnie, hogy kellő módon lehűlt-e már a dinnye, vagy a sör a hűtőszekrényben és nem arra, miféle ostobasággal állt elő megint valamelyik önjelölt igazságosztó.
   Akkor már inkább maradjon a hőség.