Az ember már akkor megnyugszik, amikor belép a tiszta, világos, kellemes hangulatú előtérbe. A recepciós mosolyogva kérdez és türelmesen magyaráz, segít a baja miatt amúgy is feszült embernek.
   A doktor a belépő beteget ugyancsak mosolyogva fogadja, kezet fog vele és bemutatkozik, mielőtt meghallgatná a panaszait. A vizsgálat gyors, pontos, mindenre kiterjedő. És ha további vizsgálatokra van szükség, az orvos asszisztense az internet segítségével pillanatok alatt lefoglal a páciens számára egy közeli időpontot a megfelelő intézményben, mielőtt útjára bocsátaná.
   A diákok a szokott zsivajjal foglalják el helyüket a tanteremben, ahol a modern számítógépek a legfrissebb programokkal és villámgyors internettel várják a felnövekvő nemzedék tagjait, hogy minél több információhoz, tudáshoz juttathassák felkészült tanáraikkal együttműködve a fiatalokat. Van, ahol ilyenek az álmok és akad, ahol már ez a valóság.
   Mifelénk az elmúlt héten egy álomgyilkosság sújtotta az embereket. „Sokan vagyunk Magyarországon, akik azt gondolják, hogy az olimpia egy régi álom. Itt történt egy álomgyilkosság” – mondta egyszemélyi vezetőnk szokásos rádiós monológjában annak nyomán, hogy kiderült, negyedmilliónál is több fővárosi polgár népszavazást szeretne az esetleges budapesti olimpiarendezésről.
   Az álmok viszik előre a világot, a földhözragadtak, mindazok, akik nem mernek nagyokat álmodni, nem is juthatnak sokra. Az álmokat követhetik a tervek és a megvalósulás, már persze ha az álom nem éppen megvalósíthatatlan.
   Magyarország polgárainak nagy többsége manapság például arról álmodik, hogy a bevezetőben leírt orvosi rendelőben, kórházban vigyáznak az egészségére és gyógyítják, ha szüksége van rá, gyermekeit olyan iskolák tanítják, amelyek nem évtizedekkel vannak lemaradva a modern világtól, és amelyek a jövő kihívásaira készítik fel az ifjakat.
   Ezzel szemben ébrenlétük alatt ma sokan rettegnek attól, hogy egy kórház sürgősségi, vagy valamelyik másik osztályára kerülnek, mert a kevés orvos és nővér agyonterhelt, alulfizetett, az épületek állaga sok kívánnivalót hagy maga után, ahogy a kórházi fertőzések sorát okozó ingatag higiénia is. A mosdók sok helyütt lepusztultak, nincs az illemhelyen papír és az eszközök is elhasználtak, ha éppen nem hiányzanak.
   Nem jobb a helyzet az állami fenntartású iskolákban sem, ahol ráadásul egyen tudású embereket nevelnek a megfáradt, kedvetlen tanárok. Az oktatóeszközök nemigen felelnek meg a kor elvárásainak, ahogy a kötelezően előírt tananyag sem a jövő sokat ígérő generációjának létrejöttét hivatott szolgálni.
   Sokan vagyunk Magyarországon, akik modern, jól működő egészségügyről, kiváló oktatásról, jól és jó irányba vezetett, nyugati típusú, élhető országról álmodunk. Itt kérem, folyamatos álomgyilkosság történik.