A nyár talán utolsó igazán kellemes hétvégéjének szombatján az agárdi szabadstrandon naplemente előtt békebeli volt a hangulat. A part egyik szegletét a kutyások vették birtokba kedvenceikkel, a parton mindenfelé a nyár örömeinek végső cseppjeit is kiélvezni akaró emberek hevertek plédjeiken, a büfék teljes fordulatszámon pörögtek. Az idilli képet az egyik-másik árus mellett felhalmozódott hatalmas mennyiségű szemét látványa árnyalta.
   Sajnos a szeméthalom nem csak a szabadstrandot lepte el, de a népszerű üdülőhely sétányait, útjait is sokfelé hulladék, eldobott cigarettásdobozok, ételmaradékok, műanyag palackok, a szemétszállítási díjat fizetni nem akaró nyaralók nejlonzsákokba tömködött és nagy titokban a sétányokra lerakott szemete szennyezte.
   Persze közel sem magyar jelenség a hulladéktermelés, modern korunk jellemzője a mindent ellepő szemét. Nagyvárosok, de kisebb települések is küzdenek a megállás nélkül növekvő szeméthegyekkel. Csomagolóanyagok tömege, pillepalackok, kidobott ételek, idejét múlt műszaki tárgyak, lepusztult lábbelik és ruhadarabok, a rengeteg fa életébe került, soha nem olvasott reklámkiadványok, s ki tudja még hányféle megunt, vagy használhatatlanná, feleslegessé vált tárgyunk, eszközünk végzi a szemétben.
   A minap tették közzé a harmincnégy tagállamot, köztünk hazánkat is soraiban tudó OECD – Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet – statisztikáját az egyes tagállamok egy főre eső szeméttermeléséről. A statisztikusok az 1995 és 2013 közötti állapotot, változásokat jegyzeték fel. Az adatok tanúsága szerint az OECD egy főre eső éves szemét-előállítási átlaga mintegy 520 kilogramm körül van.
   Míg tizenhárom országban nőtt az egy főre jutó szeméthozam mennyisége, addig tucatnyi országban sikerült kurtítani a szeméttermelést. Külön öröm, hogy hazánk azon államok közé tartozik, amelyek jelentősen csökkentették a hulladékukat. Míg 1995-ben jóval több, mint 450 kilogramm volt az egy főre jutó szeméttermelésünk, addig majd’ két évtizeddel később már „csak” 380 kilogrammnyi hulladék terheli a lelkiismeretünket.
   Meglepő, hogy olyan környezettudatos ország, mint Dánia, több mint kétszáz kilóval növelte éves szeméthozamát, ahogy a sok bajjal küzdő Görögország is, de pozitív példaként lebeghet a szemünk előtt Új-Zéland, amely mintegy negyed tonnával csökkentette a fejenkénti hulladékmennyiséget.
   Jó lenne hinni, hogy a szeméttömeg hazai visszaszorulása a környezettudatossá váló szemlélet és nem a lakosság elszegényedése miatt következett be. Sajnos a települések határaiban kialakuló illegális szeméttelepek látványa, a szemetes utcák, közterek nem tehetnek bennünket optimistává.
   Ha a lelkünket szennyező, idegengyűlöletre uszító óriásplakát-tömeg néhány darabja a valóságos szemét elleni harcra is bíztatna, előbbre lennénk.