Majdnem árokba hajtottam, olyannyira el akartam olvasni az óriásplakát szövegének folytatását. Az út menti falragaszon ott áll kéken-fehéren: „Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!”
   Mit? – görbült belém a kérdőjel – és rohanvást próbáltam megtalálni a folytatást, mert kilencvennel robogtam miközben mögöttem, előttem, vélhetően sokan próbálkoztak hasonlóval, mint én. Bár lehet, hogy nekik több eszük volt és rá se hederítettek az újabb kormányzati agitálásra.
   Elfogult megítélésem szerint nem vagyok teljesen elmeroggyant, vagyis tudom – hogyne tudnám – hogy az úton rám ordító plakát kinek és mit akar üzentetni. Nyilván nem Brüsszelnek, a belga városnak, hanem Brüsszelnek a gyarmatosító Európai Unió központjának, az unió vezetőinek, magyarul: bürokratáinak. Már ha vannak ilyenek, hiszen a szövetséget 28 tagállam alkotja és legfőbb döntéshozó testülete az Európai Unió Tanácsa. A tanács pedig a tagállamokat képviseli, és ülésein az unió minden egyes nemzeti kormányából egy-egy miniszter vesz részt köztük egy – bürokrata? – magyar kormánytaggal.
   Csúnyán elkalandoztam, pedig miközben az autóm kilométereket rohant, én még mindig a szöveg folytatásán elmélkedtem, meg azon, talán szemészhez kellene mennem, hogy a nagybetűs rész alatti kisebb betűkkel írt folytatást is el tudjam olvasni. De ha nincs ott a folytatás?
   Merthogy a sokmillióért készült óriásplakáton tényleg csak annyi áll, üzenjünk nekik. Mit és miért azt persze ebben az országban minden becsületes magyar ember tudja. Ezért elég lett volna csak azt kiírni: „Coki!”, vagy egy lendületes fityisz alatt, „Ezt netek!” Esetleg: „Adjatok még több pénzt, aztán kuss!”
   Hogy kormányunk segítsen a tisztánlátásunkban, létrehozatott egy pompás kvótahonlapot is. Azon aztán rögvest meg is tudhatjuk az üzenet folytatását: „A kormány nemet mond a kötelező betelepítési kvótára”. Jól is teszi, ez a dolga, de miért kell ehhez minket balesetveszélyes helyzetbe hozni a közúton? S, ha még mindig nem esett volna le a pénzérme a hozzám hasonlók fejének automatájában, hát egy, a gyengébbeknek is közérthető szöveg és ábrasorozat mutatja, mi lesz, ha a kormány nem mond nemet és mi a népszavazásunkkal nem üzenünk.
   A kicsit füllentő szöveg szerint egy Szegednyi embert, mintegy 160 ezer bevándorlót – a valóságban ideiglenesen 1294 háborús menekültet – akar az unió betelepíteni hozzánk és emellett az is kiderül, hogy 12 másodpercenként érkezik kontinensünkre egy újabb bevándorló. A múlt hétvégén mifelénk negyvennyolc óra alatt 666 illegális határátlépővel szemben intézkedtek a rendőrök, ez pedig csak több mint négypercenként jelent egy „migráncsot”, de ne legyünk már ennyire szőrszálhasogatók. A lényeg a lényeg.
   Nagyon várom már az újabb útszéli óriásplakátot. Remélem olvasás és üzengetés közben nem megyek majd falnak.