Az asszony úgy érezte, még egy pillanat és dühében, felháborodásában idegrohamot kap. Napok óta szervezi már a gázkazánjuk javítását és csak figyelmetlenségbe, szakszerűtlenségbe, nemtörődömségbe ütközik. Pedig előre láthatóan egy kisebb vagyont fizet majd a munkáért.
   Az egész történet egy évvel korábbra nyúlik vissza, amikor is a nagynevű készülékgyártó egyik hazai, önmagát „szak” jelzővel illető szervizének munkatársa kiment hozzá egy bejelentett hibát kijavítani. A fiatalember jó sokáig nézegette a készüléket, majd kijelentette, hogy mi a hiba, de talán mégsem az, és ha mégis, hát akkor nagyon sokba fog kerülni. Fűtés, meleg víz kell a lakásba, az asszony elfogadta az árat és megbeszélték, két nap múlva a megadott időpontban érkezik az ifjú szerelő és megcsinálja a kazánt.
   Akik jól ismerik a hazai szolgáltatói morált – mély tisztelet a kivételnek –, már előre tudják a folytatást. A fiatalember sem a megadott órában, de még aznap sem érkezett meg, és amikor az asszony másnap felhívta a „szak”szervizt, ott arról számoltak be, hogy nem is tudnak ilyen megrendelésről. Az asszony másik szerelőt kért, aki ki is ment, tett-vett, amelynek következtében, mint később kiderült, a kazán fűtőberendezése pár hónap alatt kiégett.
   A sokat próbált asszony felhívta hát a javítást végző szervizeseket, akik újfent a szakértelmének hiányát korábban fényesen bizonyító ifjút küldték. A nő besokallt, és lemondta a munkát mondván, van elég cég, hát keres egy jobbat. Talált is, a mesterember készséges volt, a megbeszélt időpontban kiment megnézte a készüléket, kalkulációt csinált és két nappal későbbre, reggel nyolcra meg is beszélték a javítás időpontját.
   Természetesen a szerelő nyolckor, de még tízkor sem érkezett meg. A szervizben a munkafelvevő mit sem tudott az asszonyról, de végül is összehozta a szerelővel, aki telefonon elmondta, hogy valamiért nem jegyezték fel a hölgy megrendelését a cégnél és emiatt a főnöke máshova küldte őt, de ő nem tehet semmiről.
   Az, hogy a 21. században telefonálni is lehet a kuncsaftnak, ne várjon már feleslegesen az április végi télben, a fagyos lakásban, fel sem merült. Az asszony pedig nem tudta, újabb céggel kezdjen-e, vagy vegyen a sportboltban egy baseballütőt és mielőtt egészsége helyrehozhatatlan kárt szenvedne a stressztől, induljon a „szak”szerviz irodájába tárgyalni. 
   Nem tette, de megértette mindazok indulatát, akik a hivatali, szolgáltatói, ügyintézői packázások, megaláztatások után már csak az erőszakra tudnak gondolni. Azon elmélkedett, vajon létezik-e vállalkozói, iparosi tisztesség, ha egyáltalán volt is valamikor, vagy az is kivándorolt Nyugat-Európába? 
   Idegesítően csengett fülében a legnagyobb élő magyarnak saját népéről, mint „félázsiai származékokról” mondott szavai.