- Hallottad, – kérdezte lelkesen ismerősöm – hogy kilenc-tíz százalékkal növelik a nyugdíjunkat jövőre? Rosszul aludtam az éjjel, hallgattam a rádió és akkor mondták be a hírt.
   Gyorsan le kellett hűtenem nyugállományban lévő ismerősöm lelkesedését, amit ő félálomban kilenc-tíz százaléknak hallott, az ébren már csak kilenctized lett. A valóság sokszor nyomasztóbb, mint némely félálom.
   A minap a nemzetgazdasági miniszter az egyik gazdasági lapnak árulta el a nagy titkot, oly alacsony az infláció, hogy a nyugdíjak értékállóságának megtartásához elegendő lesz kilenctized százalékos nyugdíjemelés 2017-re.
   Kilenctized, ízlelgeti az ember a szó jelentését, tartalmát, értékét és egyre inkább arra jut, hogy ezek a fránya döntéshozók egyszer sem mennek patikába, ahova a derék nyuggerek mind többször kényszerülnek, és nem járnak nejlonzacskóikkal naponta bevásárolni, hogy szűkös havi ellátmányuk terhére az aznapi akciós termékekből összeállítsák az életben maradásukhoz elengedhetetlenül szükséges táplálékukat. És akkor a csökkentett, de még mindig nagyon drága közüzemi költségeikről, helyi adóikról, vagy az alulfizetett, esetleg munkanélküli gyerekeiknek adott támogatásról még szót sem ejtettünk.
   A derék miniszter szerint jövőre oly alacsony lesz a húsok és a tojás áfája, hogy az komoly megtakarításhoz vezet majd az időseknél. Nyilván így lenne, ha az áfacsökkentés pár napon túl is érzékeltetné hatását, de tapasztalatból tudjuk, ez inkább a termelőknek és kereskedőknek lesz jó – és rossz az áfával ügyeskedőknek – mintsem a vásárlóknak, mert az ilyen áfacsökkentések gyorsan eltűnnek az árakból, amelyek rekordsebességgel tornázzák magukat vissza a korábbi szintekre.
   Idén a 2,6 millió nyugdíjas közel hatvan százaléka még 100 000 forinthoz sem jut havonta. Ha a könnyebbség kedvéért százezer forintos nyugdíjjal számolunk, rájövünk, hogy a járandóság kerek kilencszáz forinttal nő januártól. Tavaly havi 88 ezer forint volt az egy (például nyugdíjas) felnőttből álló háztartás átlagos létminimumértéke. Ez a Policy Agendanak a Központi Statisztikai Hivatal módszertana mintájára végzett számításaiból derül ki. A szervezet becslései szerint 2015-ben ennél alacsonyabb jövedelemből élt a lakosság 41,5%-a.
   Értik persze, hogyne értenék a nyugdíjasok, hogy stadionokra, világbajnokságokra, olimpiai pályázatra, Városliget átépítésére, kormányfő várának építésére, sokmilliárdos nemzeti banki alapítványokra, majd abból magánzsebek kistafírozására, kormánypropagandára, kormányközeliek gazdagítására, és még ezernyi, az állam működésében elengedhetetlen dologra sok pénz kell. Azt is értik – megértetik velük – hogy ők, mármint az idősek csak kellemetlen púpot, nyomasztó terhet jelentenek a robogó állam hátán.
   De azért ez a kilenctized így is felér egy arculcsapással.