Parlamentáris diktatúra. Így jellemezte minap egy közismert választási szakértő az egyik rádió műsorában hazánk politikai berendezkedését. Két nehezen összeillő szó és együtt mégis oly beszédes kifejezés.
   A minap látott napvilágot az amerikai Freedom House legújabb elemzése hazánk és környezetünk demokráciájáról. A sokak szemét csípő, 1941-ben alapított szervezet a Wikipedia szócikke szerint úgy jellemzi önmagát, hogy non-profit, és pártpolitikailag nem elkötelezett, az egész világon a demokráciáért és a szabadságért megszólaló tiszta hang.
   Nos, a legfrissebb jelentésük nem túl hízelgő ránk nézve, – vagyis inkább a kormánypártra, kormányra, azok teljhatalmú fejére – mert kiderül belőle, hogy környezetünkben mostanra már Bulgária is megelőzte hazánkat abban a rangsorában, amelyben a világ országait a demokrácia helyzete alapján osztályozzák.
   Nagy ügy, mondja a magyarok többsége, kit érdekel a demokrácia, az úgyis csak az elvarázsolt értelmiségiek vesszőparipája, körülményes, nehéz benne a döntéshozatal, meg amúgy is az egész politika mindig is úri huncutság volt. A lényeg, hogy legyen mit enni, hol lakni és hagyjanak békén bennünket. A többi meg nem annyira fontos, nem igaz?
   Így aztán sokan vélik úgy, hogy kell egy jó „király”, aki érti, mi kell nekünk, munkahelyeket teremt, ha szükséges akár egymilliót is, megvéd minket a nyugati gyarmatosítóktól, a migránsok hadától, gondolkodik helyettünk, és mindig tudja, milyenek vagyunk, mit kell tennünk és mit kívánunk. S, hogy közben odavész az egyén sok joga, korlátozódik a szabadsága, a demokrácia intézményei pedig elsorvadnak, hát nem túl nagy ár cserébe.
   Nem is igen csapta ki a biztosítékot idehaza, hogy hat év alatt semmissé lett a köztársaság eszménye, hogy mindinkább (ön)cenzúrázottá vált a szólás- és sajtószabadság, alkotmány-nélkülivé az alkotmánybíróság, pártfüggővé a rendőrség, ügyészség, mindinkább tapasztalhatóan a bíróság. Kiherélték a sztrájk jogát, a közhivatalokban félnek a dolgozók, virul a bürokrácia és szemünk láttára válnak igen gyorsan dúsgazdaggá a legfőbb ember barátai. A parlament még működik, vannak ellenzéki pártok is, olyanok-amilyenek, de a minősíthetetlenül gyenge ténykedésük, amellyel cinkosokká váltak a demokrácia leépítésében, csak részben a mostani hatalom bűne.
   A Freedom House ötfokú skáláján, amelyen a nagyobb osztályzat rosszabb eredményt jelent, a 2007-2008-ban még 2,14-es eredményt elérő Magyarország 2010-ben 2,39-re, 2011-re 2,61-re, 2012-re 2,86-ra rontotta értékét, majd 2014-2016 között újabb tizedeket rontva osztályzatán, 3,29-es értékkel került Bulgária mögé. Ehhez kellett a burjánzó korrupció, a korlátozott sajtószabadság és a demokratikus kormányzás hiánya is.
   És akkor itt vissza is térhetünk a parlamentáris diktatúrához, amely mint látjuk, fényesen működik.