Egy, a bukásáért már sokszorosan megdolgozott, de pozíciójában rendületlenül maradó magyar miniszter a közelmúltban a tárcájához tartozó oktatás rendszerének kudarcáról tett beismerő vallomást azzal, hogy kijelentette: túltolták kicsit a biciklit. Azóta ez a túltolás divatos mondássá lett, amire van is ok, hiszen a mai magyar valóság számtalan túltolással van tele.
   A túltolni a biciklit kifejezés amúgy a túlzásba esés rokon értelmű kifejezése. Az interneten kutakodva meg is találhatjuk az eredetét, miszerint a kerékpárt a meredek emelkedőn szokták feltolni azok a drótszamarazók, akik már nem bírják a pedálokat tekerni. Ha pedig a hegycsúcson átérve lefelé is tolják még, akkor bizony túltolták. Ennyire egyszerű!
   Hogy mi mindent lehet(ett) a mai magyar kormányzati, politikai, intézményi világban túltolni, azt mindannyian a bőrünkön érezzük. Mert jeles döntéshozóink túltolták a vasárnapi boltbezárást, a hatvanféle adóval a söralátétes adózást, az állami földek eladását, a trafik mutyi néven elhíresült trafiklenyúlást. Túl lett tolva a stadionépítés, a legfőbb vezetőnk várba költöztetése, számtalan, az unió által pénzelt állami nagyberuházás költsége (amelyeknél csak csurran-cseppen egy kicsi maradék pénzecske a mély magánzsebekbe), és túltolódott az igen jól behatárolható körnek, a „közelieknek„ csodálatos gazdagodása.
   A már túltolt „bicikli” súlyos károkat okozott az oktatásban résztvevőknek, amelyben hatévnyi idő nem is egy generáció tudását határozza meg, az egészségügy kiéheztetésének túltolása pedig a gyógyulni vágyóknak. De az egypárti törvényhozók igencsak túltolták a biciklit az egyoldalú alaptörvénykezéssel, a sztrájkjogok, a népszavazási lehetőségek, az alkotmánybírósági hatáskörök csonkításakor is. Nyilván csak elfáradtak a rohamtempójú törvénykezés estéről reggelre megmászandó emelkedőjén, ezért estek a túltolás hibájába. Vagy inkább bűnébe.
   Túltolják az egyes politikusok a bringát akkor is, amikor megmondják az újságíróknak, hogy mit kérdezhetnek tőlük, amikor a választópolgároknak pökhendi, foghegyről odavetetett félmondatokkal indokolnak valamit. Ha egyáltalán. De túltolják a visszamutogatást az amúgy alig, vagy csak megélhetési szinten létező, harmatgyenge ellenzékre, holott rohan az idő, az uralmuk elején született gyerekek hamarosan iskolások lesznek a túltolt oktatási rendszerben. Túltolják a hírhamisítást, hazudozást, riogatást a számban túltolt állami televíziókban, rádiókban, újságokban, internetes portálokon. De közben nem lenne szabad elfelejteniük a túltolóknak, hogy a hegycsúcson túl, a lejtőn nagyon könnyen meglódulhat a biciklijük és mind gyorsabban rohanhat lefelé.
   Aminek, mint tudjuk, a vége egy jó nagy bukás.