Pár éve készítettem egy interjút azzal a nagyközségi háziorvossal, aki sohasem fogadott el hálapénzt, de még pár tojást sem a betegeitől. Vélhetően emiatt csak korábbi pacienseii által összegyűjtött pénz segítségével tudott nyugdíjas korában egy idősek otthonába bekerülni, hogy élete hátralévő részében fedél legyen a feje felett.
   A hálapénz csak az egyik rákfenéje a hazai egészségügyi rendszernek. Erre pedig azért van még mindig szükség, mert a hazai gyógyítók, orvosok, nővérek, asszisztensek, a nyugati kollégáik bérének negyedéért, ötödéért dolgoznak. Amíg meg nem unják, mert akkor elindulnak napnyugati irányba, vagy pályát módosítanak. Most már ott tartunk, hogy a korábban tagadó kormányzat egyik-másik illetékese is elismeri, hogy baj van, nincs elég orvos, nővér, a háziorvosi praxisok eladhatatlanok, sokfelé üresen állnak, vagy éppen hetven közelében járó orvosok látják el a betegeket. A kórházi, szakrendelői várólisták sok kilométer hosszúak, a még kitartó gyógyítók agyonhajszoltak, emiatt sokan idő előtt meghalnak.
   Ilyen szakmai társadalmi környezetbe robbant be az „1001 orvos hálapénz nélkül” Facebook csoport. A doktorok egyre-másra teszik közzé észrevételeiket, megoldási javaslataikat, amelyeket ugyan a napi sajtó felkap, de a döntéshozók szerint az egészségügy nagyjából rendben van. Legutóbb éppen a tizennyolcadik országértékelőjét tartó egyszemélyi országvezető nyilatkozta, hogy „...megmentettük az iskoláinkat és kórházainkat” majd később még azt is megemlítette, hogy a vidéki kórházak többségében már XXI. századi körülmények vannak. Jóindulattól vezérelve nevezzük egyszerűen csak érdekesnek e kijelentést.
   Különösen annak ismeretében, hogy a már említett orvoscsoport a közelmúltban azt állította: többen halnak meg hazánkban kórházi fertőzésekben, mint autóbalesetben. S bár az ÁNTSZ szerint ez az állítás csak a kórházakba vetett bizalom aláásására alkalmas, azért nem szabad elmenni az állítás valóságtartalma mellett.
   A témával foglalkozó írásokból kiderül, hogy egészségügyi dolgozók kevésszer mosnak kezet, de ha tennék is minden megvizsgált, ellátott beteg, vagy kórtermi vizit után, akkor is nehezen tehetik, mert sok helyütt hiányoznak a feltételek, nincs elég működő vízcsap és fertőtlenítő kézmosószer. Pedig ugyebár Semmelweis Ignác tanítása a kézmosásról mindenki előtt ismert.
   Tudjuk, a nép gyógyítása nem más, mint feneketlen pénznyelő, miközben józanul belátható, hogy fontosabb dolgokra is kell a pénz. Néhány százmilliárd stadionok építésére, fenntartására, miniszterelnök várbeli rezidenciájának kialakítására, nemzeti banki „nem közpénz” alapítványokba, folyamatos és méregdrága kormánypropagandára, még több a magánzsebek kitömésére. A betegek meg vigasztalódhatnak a természet törvényével.
   Az erős túlél, a gyenge elhullik.