Hitte volna? A törököt Nándorfehérváron mélybe rántó Dugovics Titusz nem létezett, Petőfi Sándor 1848. március 15-én nem szavalta el a Nemzeti dalt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén.
   Gondolom, ön most úgy véli, hogy nekem szép csendesen elment az eszem, megártott a sok üzemanyag-áremelés, vagy már előre kiverte nálam a biztosítékot a közelgő választási kampány. Lehet, hogy nem téved, de amit leírtam, nem én találtam ki.
   Olvastam a minap az egyik mértékadó hazai lapban, hogy tudósok sorra leplezik le a magyar múlt legendáit. Ezek során derült ki a két idézett kutatási eredmény, ahogy az is, hogy a törökök fölötti 1456-os nagy győzelem és a III. Calixtus pápa által a keresztes hadjárat idejére elrendelt déli harangozás között nincs kapcsolat. Kiderült ugyanis, hogy a harangozást elrendelő bulla kiadása napokkal megelőzte az ostrom kezdetét.
   A sor hosszú. A 20. század több, máig emlegetett történéséről is kiderült, nincs köze a valósághoz. A tények makacs dolgok, a kutatások meg tiszteletreméltóak. A tudomány már sok mindent cáfolt igazoltan az elmúlt évszázadok során, nehéz hát vitatkozni a mostaniakkal, bár a legendák cáfolatát személy szerint én igencsak fájlalom..
   Rossz ugyanis, ha csalódunk történelmi példaképeinkben, a mintát adó személyekben, hiszen ha ez így megy tovább, egyre több lélekemelő eseményről derül ki, csalók, vagy jó fantáziájú krónikások alkotta hőskölteményről van szó.
   Meglehet, évszázadok múltán előkotor majd valaki valahonnan egy dokumentumot, amiből kiderül, minden korábbi állítással szemben a 21. század elejei Magyarországon igenis jó volt élni.
   Ezt mi még persze nem tudhatjuk.