Egy felmérés szerint ennyi időt tölt egy átlagos 18 és 49 év közötti magyar Facebook felhasználó naponta a közösségi portálon. Csak alig másfél óra a nap huszonnégy órájából.
   Erősen rontanám ezt a szép átlagot, ha a felmérést készítőknek a koromnál fogva még fontos lennék, ugyanis naponta legfeljebb nyolc-tíz percet töltök csak a közösségi oldalon, főleg online újságom tartalmának világgá kürtölése okán, de azért ilyenkor végigpörgetem a bejegyzéseket is.
   Rendre meglep az a mély, sokszor érthetetlen gyűlölet, amely sok posztolót – internetes bejegyzést tevőt – kommentelőt, jellemez. Hihetetlen az a politikai megosztottság, amely a jelen hatalmat tartósítja, és amelynek érdekében lebonthatatlan, felszámolhatatlan, akár generációkon átívelően megmaradó szekértáborokat hozott létre. A Facebookon is.
   Érdekesnek nevezhetném, ha nem lennék emiatt elkeseredve, azoknak a mélymagyaroknak a bejegyzéseit, akik első számú vezetőnk nyomán egyre mélyrehatóbb orosz-barátságról tesznek tanúbizonyságot. Látom, hogy mennyivel tűnik számukra jobbnak, amit az egyszemélyi orosz vezető tesz, mint a – szerintük „trágyadombbá” vált – Európai Unió igyekszik tenni bármi téren is. De pompás antiszemita, cigányellenes és más rasszista bejegyzéseket is olvasgathatnék az említett hölgyektől és uraktól, ha időben nem tiltottam volna le ezeket.
   Nincs nekem bajom az oroszokkal, ahogy az igen feledékeny egyszemélyi vezetőnk pálfordulásával, elmélyülő orosz-barátságával sem (dehogy nincs, de ezt mostanában nem illik hangoztatni), csak elgondolkodtat az emberi elme működése. Az egyik kedvenc posztolóm az az oroszbaráttá átlényegült ismerősöm, aki egyik lányát német egyetemen taníttatja, míg másik lánya Angliában szült gyermeket. Sem ő, sem gyermekei nem választották a nagyszerű orosz egyetemeket, ahogy munkavállalóként sem igyekeztek az ottani munkahelyekre.
   Tudom persze, hogy a mostani tettetett orosz-barátság ezeknek az embereknek a szemében az egyszemélyi vezető és az állampárt melletti, a liberális demokrácia elleni kiállást jelenti, miközben a hátuk közepére sem kívánják, hogy hazánkban megint az oroszos módik honosodjanak meg.
   Ha csak a közösségi portál bejegyzései alapján alkotnék véleményt, ha elhinnék mindent, amit a facebookozók első indulatukban leírnak, megosztanak, igen furcsa és reménytelen országot látnék hazám helyén. Még szerencse, hogy nem így van.
   Így van?