Anyai nagyapám naplója került a minap a kezembe. Százegy éve kezdte írni, akkor rukkolt be ugyanis a hadseregbe, hogy egy párnapos villámháborúban sokadmagával legyőzze az ellenséget. Az eleinte gyöngybetűkkel írott, majd ahogy rosszabbodott a hadi helyzet mindinkább elnehezedett kézzel, elkapkodott, elmaszatolódott írásjegyekkel bevésett szöveg egy idő után abbamaradt és ez közel sem esett egybe napapám három évvel későbbi hazatértével. A villámháború ugyanis parányit elhúzódott.
   Nagyapa képe ma is szembenéz velem a szobám faláról. A vélhetően bevonulásakor készített megbarnult fotóról egy optimista tekintetű, barátságos, kackiás bajuszú, oldalán karddal és gallérján három csillaggal büszkélkedő katona tekint rám. S, hogy a szerencsés túlélők közé tartozott a nagy világégés után, bizonyítja, hogy most leírhatom e sorokat.
   Akkortájt a hazatérők úgy gondolták, a világ egy időre elintézte a vitás kérdéseket, és ők már békében élhetnek az emberi kor legvégéig. Tudjuk, nemigen tartott sokáig a békesség, és nagyon sokan két világháborút is végigharcoltak, végigszenvedtek. Ha időközben meg nem ölték őket.
   Mindez annak nyomán jutott eszembe, hogy az utóbbi hónapokban mind több fenyegető hírt olvasok a közelgő, vagy talán máris zajló harmadik világháborúról. Ezekben a híradásokban a Földön jelenleg is pusztító, szinte megszámlálhatatlan helyi konfliktusról számolnak be az újságírók és idézik a mindinkább harcias hangot megütő, nyíltan fenyegetőző állami vezetőket. Most nem olyan nagyszájúakra gondolok, mint a minimális külügyi és diplomáciai tapasztalattal, érzékkel sem rendelkező magyar miniszter, aki néha olyan nyilatkozatokat enged meg magának, amelyek önmagukban is háborús kockázatot jelentenének, ha nem kezelnék helyén mindezt más országok okosabb vezetői.
   Ő csak egy jöttment senki, akit magasra fújt a szél, kiszolgálója, kegyence az egyszemélyi vezetőnek, de vannak, akik valóban veszélyesek, mint az élesített atombomba, mert sok pénz, ember és fegyver áll rendelkezésükre. Például az orosz, vagy ha rosszat választ a nép, a következő amerikai elnök, az északkoreai diktátor, az arab világ megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb fegyveres csoportosulásának vérgőzös vezetői és az építeni nem, csak háborúskodni, rombolni akaró gyilkosaik.
   Azt is látjuk, hogy a világ vezető hatalmai és az említett, csak a gyilkoláshoz értő csoportosulások irgalmatlanul fegyverkeznek. Ma már a legválogatottabb és legrafináltabb ölőeszközök tömege áll a rendelkezésükre, mert fegyvert gyártani és eladni hatalmas üzlet, ám háborút nyerni csak mérhetetlen pusztulás és szörnyű áldozatok árán lehet velük. Vagy úgy sem.
   Gyanítom, hogy van okunk rettegni.