A minap az egyik országos tévécsatorna esti beszélgetős műsorában, majd több netes fórumon került újra szóba egy bizonyos szomorú tekintetű, ájtatos hanghordozású politikus elhíresült mondása, miszerint miközben a közalkalmazottak, orvosok, pedagógusok nyugdíjas koruk elérése után csak akkor dolgozhatnak tovább, ha lemondnak a nyugdíjukról, a parlamenti képviselők azért vehetik fel e juttatást, mert ők nem fizetést, hanem tiszteletdíjat kapnak.
   Már akkor nagyon sok értetlenkedő – közkeletű elnevezéssel – nyuggerré lett közalkalmazottnál verte ki a biztosítékot a mondat. Hiszen e jeles képviselő a milliónál jóval magasabb parlamenti „tiszteletdíja” mellé kapja még az átlagnál magasabb nyugdíját, míg a nyugdíjas kor elérése után is dolgozó orvosok, miután nélkülük végkép leállna a gyógyítás, a nyugdíjukkal azonos összegű Senior ösztöndíjat kapnak, a többiek meg választhatnak: dolgoznak a fizetésért, vagy várják otthon a járadékot. Kettős javadalmazás az orvosok mellett csak a politikusoknak jár a közszférában.
   Túl azon, hogy ismét téma lett ez az igazságtalanság, talán azért is került terítékre, mert a nyugdíjak idei 1.6 százalékos emelése a nyugdíjasok többségének inkább sértés, mint segítség. Többségük egész munkássága alatt közel sem nem kapott akkora fizetést, mint egyesek „tiszteletdíja”, legfeljebb egyfajta jelenlétet honoráló összeget, amiből vagy boldogult, vagy nem. Sajnálatos ugyanakkor, hogy e szerény summa jelenti az alapot a megélhetést biztosító időskori ellátáshoz.
   A már említett jeles politikusember és több hasonszőrű társa nyilván nem egy egyszerű, hetven közelében, vagy még azon túl is dolgozni kényszerülő orvos, tanár tizenkettő egy tucat munkáját végzi, hanem az ország dolgait intézi valamennyiünk boldogulására.
   Példának okáért e tiszteletreméltó (?) képviselő keze munkáját viseli magán a vasárnapi vásárlási tilalom és ugyancsak pártja vetette fel a minap a szingli adó kérdését, miszerint aki 30 felett van és még nőtlen, vagy hajadon, fizessen adót a nemzet épülésére. Bár ezt egyelőre levették a napirendről, azért láthatjuk, hogy megérik a pénzüket, meg a fizetés mellé adott nyugdíjat is.
   Ahogy a fenti példa is mutatja, valóban szükséges és megérdemelt a politikusok plusz javadalmazása, ha már ahelyett, hogy unokáikkal játszadoznának a – nyilvánvalóan nem külterületi panel – lakásukban, még mindig a haza érdekében cselekednek. A többi közalkalmazott meg adja át bátran a helyét a kalandvágyból itthon boldogulni akaró tehetséges fiataloknak és élvezze a nyugdíját.
   Csak a kekeckedők nem értik ennek helyességét.