Megoldjuk okosba’? – nézett rám cinkosan a mester és meg sem várva a válaszomat, már mondta is, hogy mennyi az annyi, ha okosan okosban csináljuk kettőnk üzletét, azt, amelyhez senkinek semmi köze sincs, különösen nem az államnak.
   Ha Ön, kedves olvasom még nem találkozott volna e modern kori kifejezéssel, gyorsan leírom a értelmezését. Az okosban kifejezés ugyanis számla nélkül, feketén, adómentesen, vagyis olcsóbban adott, vagy vett árut, szolgáltatást jelent.
   Jó vicc, gondolhatja most ön, ki az az őrült, aki a világ legmagasabb áfája mellett a szabadpiacon beszerzett termékek, javítások, ilyen-olyan szolgáltatások után is boldogan fizet közel egyharmaddal többet? Csak azért, hogy teljen az államnak pocsékolásra? Persze, hogy okosba’ oldjuk meg a dolgokat, a megtakarított összegnek meg amúgy is van helye a háztartásban másfelé.
   Dr. Balázs Géza nyelvész írja egy helyütt: „Az okosba’ határozószó a kis és nagy stiklik világát, a magyar fekete- és szürkegazdaságot idézi. A korrupt világ azonban sokszor a túlélés, az élni akarás, az élni tudás kényszeréből fakad, ami egyfajta „kurucos”, az elnyomó hatalommal szembeszegülő, és sokszor megbocsátandó mentalitás. Ám a sok apró „okos” stikli végül megmérgezi az egészet. Ezért nem örülhetünk annak, hogy az „okosba” lassan szótározott szóvá válik.”
   Ennél kerekebben e kifejezést, és ami mögötte van, a mindent felfaló, mindent uralni akaró hatalom elleni szabadságharcot nehezebb összefoglalni. Az ember legyen bármilyen nagy hazafi is, egy idő után besokall a megszámlálhatatlan mennyiségű adótól, különösen, ha azt látja, azok többnyire nem az ő érdekét szolgálják.
   De dacossá válik a polgár akkor is, amikor a még itthon maradt dolgozók helyzetének javulása helyett irritálóan pöffeszkedő, gazdagodó, új milliárdos elit létrehozásáról hall nap mint nap, netán a politikusok nem kevésbé bosszantó gazdagodását, urizálását figyeli tehetetlenül, ha trafik, föld és egyéb furcsa ügyeket tapasztal, vagy a közintézmények működtetéséhez szükséges pénzeket stadionokban, kisvasútban, várbéli építkezésekben és másféle hobbiberuházásokban látja viszont. Ilyenkor cseppet sem gyötri lelkifurdalás, sőt indíttatva érzi magát a derék lélek, hogy egy kis umbuldával, ügyeskedéssel, vagyis okosba’ oldja meg, amit meg kell oldania.
   Most új esztendő kezdődött, amelyben akár lehetne sokkal jobb is minden, mint volt korábban, de mi, akik ebben a gyönyörű országban élünk, és mögöttünk van már néhány évtized, oly sok furcsasággal találkoztunk, hogy eszünkbe sem jut bízni, nem ügyeskedni, nem a surranó pályákat keresni. Magyarok, vagyis nagy túlélők vagyunk, évszázadok tapasztalataival a zsigereinkben tudjuk, hogy hogyan lehet a mindenkori hatalom munkálkodása ellenére életben maradni, boldogulni.
   Naná, hogy csak okosba’.