A legújabb kutatási eredmények szerint a boldogtalanság a korábbi hiedelmekkel ellentétben mégsem rontja életkilátásainkat, nem fogunk rövidebb ideig élni csak azért, mert a lelkünk szomorú, ahogy az ellenkezőjére sem találtak a kutatók igazolást. Mármint arra, hogy aki a föld felett szárnyal boldogságában, az hosszabb ideig élvezheti az életet, mint elkeseredettebb társa.
   A brit és ausztrál tudósok, akik e téma teljes feltárására tették fel az életüket, vagyis az erre a célra elnyert pályázati támogatást, azt azért nem állították, hogy aki rosszkedvű, elkeseredett, vagyis boldogtalan, az nem fog hamarabb meghalni. Az illetőnek ugyanis azért rosszabbak az életkilátásai, mert a szomorúság, keserűség, depresszió olyan szerek fogyasztására, életvitelre késztetik, amelyekkel két végén égeti élete gyertyáját. A betegségek elterjedésének statisztikai vizsgálatával foglalkozó orvosi tudományág, az epidemiológia művelői szerint az olyan rizikófaktorok, mint a dohányzás, az életmód és a társadalmi státusz, jelentősen befolyásolják az élethosszt.
   Magyarországon közismerten sok a boldogtalan ember, amelynek okait szinte mindenki hosszasan tudja sorolni. Az alulfizetettség, vagy munkanélküliség, a kiáltástalanság, munkahelyi stressz, a napi megélhetési gondok, a politikai megosztottság, a megfelelés az uralkodó hatalomnak, az egészségügy és a gyógyítás lehetetlen helyzete, továbbá még ezerféle valós, vagy vélt baj sodorja a magyar embereket a boldogtalanságba. Ehhez jönnek a rossz párkapcsolatok, megromlott szomszédi viszonyok és máris kell valami bódító, tompító, örömokozó szer. Lehet az alkohol, dohány, vagy valamilyen tiltott tudatmódosító anyag, és máris rövidül az élet.
   Ha már szóba került az egészségügy, akkor nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a magyarok a felmérések szerint betegebbnek érzik magukat, mint sok más nemzet lányai, fiai. Ahogy pedig a már említett kutatók megállapították, a betegség önmagában is boldogtalanná tesz.
   Mindezek nyomán nem árt elgondolkodni azon, ha nem vesszük magunkra a világ bajait, nem idegeskedünk eszement politikusok napi idiótaságain, nem haragszunk szomszédunkra, mert átlógott hozzánk az egyik fájának ága, nem ugrunk a plafonig nejünk, férjünk, gyermekünk minden szavára, szóval, ha így boldogabban élünk és ettől egészségesebbek leszünk, akkor mindezt miért nem tesszük?
   Erről egyik ismerősöm jut eszembe, aki ha bosszús voltam mindig arra bátorított, hogy két vállam van, és ha valami nem tetszik, hát csak rántsam meg az egyiket. A vállvonogatás persze csúnya dolog, de lehet, hogy megkönnyíti, ezáltal boldogabbá teszi az életet.
   És egészségesebb, mint bármilyen szer.