Az elmúlt hetek sporthírei közül szinte mindent felülmúl a magyar labdarúgó-válogatott fantasztikus sikere, az, hogy negyvennégy év után újra kijutott az Európa bajnokságra. Van olyan játékos, aki ennek nyomán nyolcvanmillióval is gazdagodott, azért, mert végre jól végezte magasan fizetett munkáját. Az igazsághoz tartozik, hogy a jutalmazási listán tizedik már csak harminccal szerénykedik. Mármint millióval.
   Nehogy azt gondolja valaki is, hogy fociellenes vagyok, párom szerint éppen ellenkezőleg, a foci-őrültek világszerte népes táborát gyarapítom. Valamikor unokaöcsémmel több szép emlékű mérkőzésen voltunk jelen a Népstadionban és én, mint szolid Vasas drukker, ő meg a keményebb fajtából való Honvéd szurkoló, még a vérmes Fradi tábor némely tagjával is vitába keveredtünk az egyik FTC-Honvéd örök rangadó alkalmával. Szép idők voltak, akkoriban, a hatvanas évek vége felé még pár pofon ígéretével meg is lehetett úszni az ilyen véleménykülönbséget. A lényeg, hogy nagyon is szeretem a focit, ha Barcelona, Real Madrid, vagy Bayern München meccs van a tévében, amikor csak tehetem, megnézem és olykor némi önkínzásként bele-belekukkantok a hazai bajnokikba is.
   Mifelénk ugyanakkor már nem sikk a foci, és ha a pár ezer meccsre járót, valamint a néhány százezer tévénézőt leszámítom, kijelenthetem, az emberek zömét egyáltalán nem érdekli e pompás játék. Az előző bajnoki szezonban például átlagban alig haladta meg a 2500-at az élvonalbeli mérkőzésenkénti nézőszám, pedig 1976-ban még 10 ezer körül járt, vagyis négy évtized alatt nézői 75 százalékát veszítette el a magyar labdarúgás.
   Láttam a minap egy felmérést, amely szerint a választókorú magyarok igen nagy többsége soha nem megy ki meccsre, de még csak nem is tervez a jövőben sem ilyen kalandot és még tévén sem hajlandó megnézni egy magyar bajnokit. Egy másik kutatás szerint a legaktívabb korosztályról, a 49 évnél fiatalabbakról kiderült, végképp nem érdekli őket a magyar bajnokság.
   Igen pompás, milliárdokba került új stadionok konganak az ürességtől, miközben – nehogy azt mondják, hogy demagógia! – kórházak, orvosi rendelők düledeznek, és az iskolákban is a nincs a legtöbbet használt szó. Úgy vélem, helyére kellene tenni a dolgokat. Életünk nagyon sok fontos területének szervezése, finanszírozása az állam, vagyis a köz feladata, de a stadionok építése, a profi klubok közpénzekből történő támogatása nem.
   A foci a világ egyik legnagyobb üzlete, ha jól csinálják. És ahol valóban jól csinálják, ott nem kell kilopni az emberek pénzét a zsebükből néhány potentát hobbijára, a nézők önként és boldogan fizetnek jegyre, sálra, ereklyékre maguktól is.
   Igaz, arrafelé cserébe szórakozást, örömöt, sikert kapnak.