Egy ideig a fantázia termékeiként olvasták a világ népei azokat a híreket, amelyek szerint a klímaváltozás, a globális felmelegedés élelmiszer- és vízhiányhoz, gazdasági hanyatláshoz, tömegek elszegényedéséhez, éhezéséhez, majd háborúkhoz vezet. Voltak olyan elszabadult fantáziájú újságírók, akik már új népvándorlásokról képzelegtek. Ugyan már – gondolta mifelénk az emberek többsége – a mi életünkben ilyen aligha következhet be.
   Aztán bekövetkezett. A teleink egy ideje inkább tűnnek hideg őszöknek, nyaranta mind több a hőségriadó és megjelentek határainkon a vándorló tömegek. Az, hogy az utóbbiak egy kilátástalan polgárháború elől menekülnek, csak a látszat. A megélhetés vált ugyanis mind nehezebbé, amelynek baját csak tetézik a vérgőzös diktátorok, és hatalomra ácsingózó, nem kevésbé elborult elméjű ellenfeleik, hogy a haszonleső politikusokat, fegyvergyártókat, kereskedőket ki ne felejtsem. Mindezt aztán leöntik vallási, ideológiai mázzal és máris lehet gyilkolni, emberek százezreit földönfutóvá tenni.
   Tudom, nem foghatunk mindent a klímaváltozásra, hiszen az ember már csak olyan lény, hogy ősidők óta mindig több területet, vagyont, hatalmat akar szerezni, de minderre most rátesz egy lapáttal az ivóvízhiány, az élhető területek elsivatagosodása, erőteljes csökkenése is.
   A Párizsban most zajló nemzetközi klímacsúcs kimondott célja, hogy olyan globális megállapodás szülessen, amely segíthet 2 Celsius-fok alatt tartani az átlaghőmérséklet növekedését. Ha ez nem sikerül, kortársainkkal együtt egy mindinkább nehezen élhető világban fogunk létezni, utódainknak pedig sajnálatos módon már csak a sci-fikben vizionált élhetetlen glóbusz marad. 
   Az 1997-es kiotói klímaegyezményhez csatlakozott 195 ország közül 183 tett felajánlást az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, amely a párizsi csúcstalálkozón kidolgozandó egyezmény alapjául szolgál. Ezek az országok az üvegházhatású gázok kibocsátásának megközelítőleg 95 százalékáért felelősek, köztük vannak a legnagyobb szennyezők, Kína, az Egyesült Államok, az Európai Unió és India. A felajánlások ellenére is az előrejelzések szerint 2100-ra 2,7 és 3,5 Celsius-fok között lehet a globális hőmérséklet-emelkedés. Ez pedig, ahogy a klímakutatók állítják, visszafordíthatatlan állapotokat idéz elő bolygónk éghajlatában, élővilágában.
   Persze nem könnyű az egyes államoknak felajánlást tenni, hiszen az számukra tetemes költségekkel, a termelés visszaesésével, munkanélküliséggel, elégedetlenséggel, tüntetésekkel, kormányok bukásával járhat. Egyik oldalon tehát ott az élhetetlen jövő, a másikon a sokak számára a politikai-pénzügyi érdekek miatt elfogadhatatlan jelen. A Párizsban összesereglett rengeteg nagyeszű ember előtt két választás van: a ma rossza, vagy a jövő pusztulása. Nem egyszerű a feladatuk.
   Kár, hogy déd- és ükunokáikat még nem kérdezhetik meg a döntéshozók arról, hogy ők hogyan döntenének.