Öt és fél évvel ezelőtt lejárt a személyi igazolványom, hamarjában időpontot kértem és kaptam is a városom okmányirodájába, ahol másnap délben fogadtak. Minden annak rendje és módja szerint történt, csak a folytatás volt meseszerű. Kevesebb, mint 24 órával később a postás már hozta is számomra az új személyi okmányomat.
   Azóta nagyot fordult a világ, új rezsim vette át a hatalmat, és szája íze szerint gyorsan át is alakította a közigazgatást. Megszokott intézmények tűntek el, létrejöttek a járások, kormányablakok és mindez ügyfélbarát jelzővel. A hivatalokba ezzel egy időben bekéredzkedett a félelem, az állásféltés, a megfelelés kényszere. Az ügyintézők gyorsan alkalmazkodtak a politikailag megbízható vezetőik elvárásaihoz és félve az esetleges elbocsátásoktól, mindent ezerszer megrágva, a főnökök jóváhagyása mellett intéznek.
   Visszatért a régi, jól megszokott hivatali rend, egy-egy ügy intézéséhez nem csak kiváló idegek, utánjárás, de sok-sok pecsét is kell. S, hogy el ne felejtsem a személyi okmányok megújításához is már hetekre van szükség, a nagyobb ügyekhez, engedélyek beszerzéséhez pedig még többre. Példaként említhetjük, hogy a külterületi földek adásvételének hivatalossá válásához olykor nyolc hónap is kevés.
   Most végre 110 jogszabályt módosítottak a jogalkotók és a képviselők. Már a változtatások beterjesztésének indoklása is szívet melengető, ugyanis a törvénymódosítások célja a közigazgatási hatósági eljárások szabályainak javítása, az emberek és a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése, az eljárások egyszerűsítése és gyorsítása. A mostani módosítással állítólag kevesebb lesz az engedélyhez kötött tevékenység, és csökkennek az ügyintézési határidők.
   Mindez igen tetszetős, mert változást ígérnek többek között a szociális ellátások, az anyakönyvi és gyámügyek, a közlekedés, az illetékekre vonatkozó szabályozás, a környezetvédelem, a bányászat és az örökségvédelem területén is.
    A minap mesélte nekem egy ügyét intéző ismerősöm, hogy már hetek óta meg kellett volna érkeznie földügylete bejegyzésének, az illetékes hivatal messze túllépte az ügyintézésre előírt maximális időt. A polgár érdeklődött volna telefonon, vagy e-mailben ügye iránt, de ez sajnálatos módon nem volt lehetséges, viszont a hét egy kijelölt napján bemehetett az ügyintézőhöz, ahol az agyonterhelt hölgy elmondta, tudja, hogy törvényt sértenek, de kevesen vannak és rengeteg az ügy. Szóval legyen türelmes a kedves ügyfél.
   Kérdés persze, hogy a januártól életbe lépő módosításokkal a mérhetetlenül túlburjánzott, átláthatatlanná vált közigazgatás valóban rugalmasabbá, gyorsabbá válhat-e? Reménykedjünk, mert mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.
   De ügyintézéskor egy jó adag idegnyugtatót azért a jövőben sem árt magunknál tartani.