Sokáig azt gondoltam, hogy a múlt hét leginkább idegborzoló eseménye a kertészmérnök ügye volt, akit megdöbbentően súlyos büntetéssel, hét év elzárással sújtott a bíróság. Őt, aki sokáig tehetetlenül viselte, hogy a vagyonát folyamatosan dézsmálják.
   A vácszentlászlói férfi, akinek a meggyborát a kertjében lévő pincéjéből rendszeresen lopták a tolvajok, ezt megelégelte és nevelési célzattal fagyállót kevert a borba. Az egyik piti bűnöző, aki a frissen lopott szerzeménye élvezetét még valamilyen dizájnerdroggal is megtetézte, családja asszisztálása mellett – nem kell neki segítség, berúgott, majd kialussza – annak rendje és módja szerint meghalt. A tisztes családapa meg mehet börtönbe. A példátlan szigorúságú ítélet ellen igen meglepő módon még az ügyész (!) is enyhítésért fellebbezett.
   Aztán eljött a péntek és minden más ügyet felülírt az elmeroggyant, emberszerű lényeknek Isten és az iszlám nevében elkövetett tömeggyilkossága Párizsban. Az ember már fel sem tudja fogni, mi történik ebben a világban, hiszen csak a közelmúltban robbant ártatlan civil életek sokaságát kioltó bomba Törökországban, Irakban, az Egyiptomból felszálló orosz repülőgépen, Afganisztánban és még sok helyen. Tombol az erőszak.
   Nehéz ilyenkor bármit is mondani, hiszen az első gondolat a döbbeneté, aztán villámgyorsan tolul az ember fejébe a vér és vele együtt a végtelen gyűlölet. Tessék, íme, ezek a muszlimok! Az iszlám hit követői bekéredzkednek, segítségünket kérik, aztán végeznek velünk. Hát le velük!
   Lám csak, milyen gyorsan érnek célhoz a vérvágyó gyilkosok! Mert nyilvánvalóan azoknak, akik kitervelik gyalázatos bűncselekményeiket, a lehető legtöbb civil kiirtásával a rettegés, és a gyűlölet gerjesztése a céljuk.
   A gyűlölet azért jó számukra, mert az európaiak a robbantások miatt a menekülteket vádolják, azokat, akik sokak szerint amúgy is csak élősködnek az őket befogadó országukban és a tömeggyilkosságok után még jobban elszigetelődnek majd a helyiektől. A bevándorlók meg csalódottságukban, félelmükben könnyen lesznek fanatizálhatóak és válhatnak elvakult ölőgépekké. Szóval ez is egy fajtája a terrorista toborzásnak.
   Ahogy írok, érzem, megy fel a vérnyomásom az embertelenség, az értelmetlen ölés, a (bármely) vallás nevében elkövetett terrorizálás gondolatára. Oly módon durvul a világ, hogy mindinkább azt hiszi az ember, a legjobb, ha saját kezébe veszi élete és vagyona védelmét, ha olykor csak ellopott meggyborról is van szó. Ki passzívan, rácsok, zárak erdeje mögé bújva, ki harciasan, fegyverkezve, ki fagyállóval. Az utcán, szórakozóhelyeken, éttermekben, stadionokban ugyanakkor csak az egymásba, a békés együttélésbe vetett bizalmunk menthet minket a paranoiától, az állandó rettegéstől.
   De, vajon van még okunk a bizalomra?