Ha kibírsz még pár évet, esélyed lesz a hosszabb életre, bíztatott a minap orvos barátom. S valóban, a környezetemben élők léte bizonyítja, ha az ember sikeresen közelíti a 70 évet, valamelyest javulnak esélyei arra, hogy akár még tíz-tizenöt évet is eltölthessen e küzdelmekkel és csodákkal teli sártekén.
   Mindez akkor jutott eszembe, amikor az egyik rádió reggeli műsorában arról értekezett a műsorvezető és a vendégként meghívott orvos, hogy vajon miért rövidebb az életünk, mint általában a szerencsésebb országokban élő embertársainké, illetve miért is van mifelénk több rákos és szívbeteg ember, mint másfelé. A szakértő a kiemelkedő mértékű dohányzás, ivás, stressz mellett az állandósult rossz közhangulatban látta a bajok forrását. Ne szépítsük, rosszul érezzük magunkat a bőrünkben.
   Kíváncsi lettem a tényekre, rákerestem az interneten elérhető adatokra. Találtam is egy egyéves felmérést, e téren ennyi idő alatt aligha változnak gyökeresen a tendenciák. Ebből kiderült, hogy a párizsi székhelyű, 34 országot tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD jóléti szintet mérő mutatói közül az egészségi helyzet mutatószámai Magyarországon a legrosszabbnak. Sokkal korábban halunk, mint nyugat-európai, vagy más, hasonló fejlettségű országban élő kortársaink és az is kiderült, hogy Magyarország a legkevésbé élhető országok közé tartozik.
   Ugyanebben a jelentésben található az is, hogy egészségügyünk messze alulmúlja az OECD államokra jellemző szinteket. A rangsor 1-től 10-ig terjedő skálán pontozta az emberek egészségi állapotát, amely alapján mi 0,4 pontot kaptunk, vagyis még az egyet sem értük el. Ez a pontszám a tagállamok körében döbbenetesen kicsi, a következő legalacsonyabb pontszámú ország, Szlovákia – ők sem büszkélkedhetnek túlzottan vele – legalább1,3 pontot kapott.
   A felméréskor a kutatók két mutató alapján rangsorolták az országokat. Az egyik a születéskor várható élettartam, míg a másik az 1000 emberre jutó halálozási ráta. Aligha árulok el a fentiek után meglepetésre okot adó tényt azzal, ha kimondom, nagyon rossz állapotban vagyunk. És ezen biztosan nem javít a folyamatosan gerjesztett gyűlölet, a tudatos megosztás, a vasárnapi vásárlási tilalomhoz hasonló hangulatromboló intézkedések sora, a szolgalelkűség elvárása, a hatalomhoz igazodás kényszere.
   Ugyancsak nem javít a beteg tömegek állapotán az egészségügyi intézmények céltudatos lepusztítása, a romló ellátás, a mind kezelhetetlenebb orvos-, nővérhiány, miközben áradó folyóként ömlik a közpénz a stadionok építésébe, presztízsberuházásokra, magán és pártzsebekbe.
   Sajnálatos hibája a felmérésnek, hogy az egyes országok vezető politikusainak életkilátásait nem elemzi. Izgalmas olvasmány lenne.