Templomépítő nemzet lehetünk, mondta a minap a magyar emberi erőforrásokért felelős lelkészből lett miniszter. Mondott ő már sok érdekeset, volt, hogy nagy nyilvánosság előtt énekelni kezdett, nyomában hamar meg is alakult a Mindennapos Éneklés Bizottsága. Nem, ez nem egy Örkény egyperces, ez a magyar valóság.
   De maradjunk a jeles vezető szegedi kijelentésénél. Mondhatta volna persze, hogy stadionépítő, vagy kerítésépítő nemzet a magyar, de ezt nem tette, azt meg nem tehette, hogy szegénységellenes, egészségügy-, vagy oktatásfejlesztő nemzetként jellemezze saját hazáját. Maradt hát a templomépítés.
   A jelenlegi hatalom előszeretettel használja a keresztény jelzőt, meghatározva ezzel a magyar emberek identitását. Pedig elegendő megnézni a statisztikákat ahhoz, hogy kimondjuk: a magyar emberek jelentős része nem vallásos, vagy nem egészen úgy hisz Istenben, ahogy egyszemélyi vezetőnk látni, láttatni szeretné.
   Az interneten található, legteljesebb összeállítást tartalmazó honlap tanúsága szerint 7075 templom van hazánkban. A szám megközelítőleg valós lehet, hiszen az ugyancsak a világhálón fellelhető adatok szerint legalább százharmincnégy egyháznak, felekezetnek, gyülekezetnek, közösségnek vannak templomai, imaházai, kápolnái, imádkozó helyei országszerte.
   Tiszteletre méltó számok, és ha a több mint hétezer templomot beszorozzuk százötvennel – a legkisebb és legnagyobb istenházát is figyelembe véve átlagosan nagyjából ennyien járhatnak rendszeresen istentiszteletre – akkor több mint egymillió olyan magyar embert találunk, aki templomba járó hívő. A KSH adatai ennél is jobbak, szerintük a teljes lakosság 13 százaléka jár templomba havi rendszerességgel, vagyis 1,3 millió ember.
   Ha épülnének új templomok, vélhetően megépülésükkel arányban sem lenne több templomba járó. Nemigen összehasonlítható, de azért mégiscsak ad egy képet a szokásokról a hazai stadionépítések várt haszna és a valóság. A nem éppen közkívánatra épített nagyszerű létesítmények többnyire konganak az ürességtől, a foci hívői inkább otthon maradnak, és a tévén nézik a spanyol, német, olasz, vagy angol bajnokságot. Vagyis: templomot és stadiont is ott kell építeni, ahol arra közigény van.
   Statisztikai adatok szerint a vallásukat rendszeresen, legalább havi gyakorisággal gyakorlók, vagyis a templomba járók aránya 1998 és 2008 között kétharmadára csökkent Magyarországon. Ugyancsak a statisztikák szerint a teljes lakosság 42 százaléka egyáltalán nem, vagy csak a maga módján vallásos, míg sokan feltehetőleg a kormányzati irányzatnak megfelelően vallották magukat vallásosnak a népszámláláskor. Szóval csínján kellene bánni a nagy kijelentésekkel.
   Hitbeli hovatartozásunktól függetlenül persze jól tesszük mindannyian, ha sokat imádkozunk. Hazánk haladásának irányát és a megőrülőfélben lévő világot látva elmondhatjuk: már csak az imádság segíthet.