517 óra. Ennyivel dogozik kevesebbet évente egy átlagos német alkalmazott, mint magyar kollégája. Ez kilencórás munkanappal számolva ötvenhét nap. Ennek ellenére az átlag német sokkal jobban él, mint egy átlagos magyar ember.
    Nagyon érdekes összeállítást láttam a minap arról, hogy az OECD, vagyis a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet 35 országában az egyes nemzetek polgárai hány munkaórát dolgoznak évente. A felmérésből kiderül, hogy a legtöbb időt a mexikóiak töltik munkával, vagy legalábbis sokat tartózkodnak a munkahelyükön, míg kiemelkedően a legkevesebbet a németek. Az őket követő norvégok 45, míg a hollandok további 13 órával fordítanak több időt munkára. Míg a németek 1363 órát dolgoznak, a magyar embereknek 1880 órányi munka jut. Az mindenképpen szomorú, hogy munkaórában a harmincöt ország munkavállalói közül csak hét ország dolgozói állnak rosszabbul, mint mi.
    A statisztikát nézve rögtön látható, hogy nem sok órát kellene dolgozni, hanem a munkahelyen töltött időt hatékonnyá tenni. Ez persze közel sem a dolgozó feladata, ő ugyanis azt teszi, amit munkáltatója megkövetel tőle. A hatékonyság pedig sok mindentől függ, például jó munkaszervezéstől, megfelelő gépektől, eszközöktől, korszerű technológiától, logisztikától. S, hogy ki ne felejtsük: a munkakedvet meghatározó bérezéstől.
    Igen elgondolkodtató, hogy vajon az a szárnyaló német gazdaság, ahol a dolgozók több mint ötvenhét munkanappal dolgoznak kevesebbet, mitől hatékonyabb, mint a magyar, amelyben pedig a dolgozók közismerten jók. Ezt bizonyítja ugyanis, hogy a mind több megélhetési kivándorló hazánkfia nagyon is megállja helyét a nyugati gazdaságban, megfelel az ottani elvárásoknak. Sőt, a német, osztrák vállalkozások örömmel fogadják a magyarokat, akik sokkal hatékonyabbak, mint elődeik, a törökök, vagy a kurdok.
   Nyilvánvalóan egy-egy üzem, iroda hatékonyságának feltételeit csak sok pénzzel lehet kialakítani, amelyhez viszont nyereség kell. A nyereségesség ugyanakkor az állami megrendelések, közterhek, adórendszer, kötelező járulékok összességének nagyságától is függ. Ha egy állam támogatja iparát, mezőgazdaságát, ha a vállalkozók, vállalkozások zsebében a kötelező kiadások és a dolgozók megfelelő honorálása után is marad pénz fejlesztésre, amelyet örömmel fogad és adórendszerével elismer az állam, akkor megindul a fejlődés, a mind hatékonyabb tevékenység. Ördögi kör ez, nehéz belekerülni, ugyanakkor a nem megfelelő feltételek következtében könnyű onnan kiszédülni.
    Ne feledjük: a görögök 180 órával, a sereghajtó mexikóiak 357 órával dolgoznak többet, mint a magyarok és tudjuk, hol tartanak. Vagyis nem a munkahelyen töltött órák számának nagysága hozza a boldogulást.
    Igaz, nekik nincs közmunkaprogramjuk.