Egy pillanatig sem állítom, hogy a most következő sorokban egyetlen helyesírási hiba sem lesz, ezt elkerülni ugyanis szinte képtelenség. Valószínűleg még a legképzettebb nyelvész, vagy tanár is vét hibákat időnként, hiszen anyanyelvünk nyelvtana igencsak bonyolult.
    Mindezt egyfajta mentegetőzésként bocsátottam előre leendő hibáimért, mert a helyesírásról fogok írni, mégpedig a megújult szabályok okán. A Magyar Tudományos Akadémia ugyanis tizenkét kemény, munkás év után elénk tárta a helyesírási szabályzat tizenkettedik kiadását, amely már elérhető, tanulható.
    A szabályzat előző kiadása 1984-ben jelent meg, s miután sok minden változott időközben, az akadémia tagjai ezért érezték 2003-ban elérkezettnek az időt a frissítésre. A céljuk bevallottan az volt, hogy egyszerűbb szabályokat alkossanak, miközben a lehető legkevesebb változást hajtják végre.
    Némi felszínes nézegetése után is látható, hogy az új szabályok meglehetősen felemásra, olykor érthetetlenre sikeredtek. Például – hogy csak az elmúlt hetek velencei-tavi szabadstrand botrányát hozzam elő – hiába használja, írja mindenki a szabad strand elnevezést helytelenül egybe, a tudósok a közakaratot nemigen vették figyelembe. Így aztán marad a helytelenség a mindennapok szóhasználatában. E példa csak egy volt azok közül, amelyek változására nem reagál az új szabályzat.
    Ez egyébként azért furcsa, mert például a nyitvatartás vagy a számonkér szavaknál, amelyek eddig ugyebár helyesen külön voltak írandók miközben majd’ mindenki egybeírta azokat, elismeri az elterjedt alakot az új szótár, ugyanakkor sok hasonló kifejezés kimaradt a változtatásból.
   Vannak jelentős könnyítések is a megújult szabályzatban, például a dátumoknál vagy a többszörösen összetett szavak egybeírásának lehetőségénél, de nekem, mint a magyar nyelv egyszerű használójának kevésnek tűnik a következetesség, vagy az észszerűség. Higgyék el, ez utóbbi szónál nem követtem el helyesírási hibát.
    Van személyes kedvencem is. Ilyen a Mariannal szó, amelynek új írásmódja mostantól az „egyszerűbb” Mariann-nal mód lett. S ha már korábban leírtam az észszerű szó egyik alakját, amelynél a helyesírásban jártas olvasóim felszisszentek, csak szólok, hogy mostantól ezt is így kell írni. A régi szótár jövő év szeptemberéig még érvényben marad, így egy év türelmi idő áll rendelkezésünkre, hogy megtanuljunk ismét helyesen írni.
    Leszögezhetjük: még nekünk is, akiknek anyanyelvünk e szép nyelv, nehéz megérteni, hogy mikor és miért mondunk, írunk valamit helyesen, vagy helytelenül. Éppen ezért ennél jóval több egyszerűsítés kellett volna, hiszen egy élő, gyorsan változó nyelv szabályainak lépést kellene tartania a mindennapok beszélt nyelvével.
    Vagy mint életünk oly sok más területén, egyik oldalon lesznek a szabályok a másikon a való élet.