Ez a kérdés feszíti napjainkban a Velencei-tó környékén élőket, akik a turisztikai főidény kellős közepén, két hőségriadó között szembesülhettek a hírrel, miszerint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) bezáratja a velencei-tavi szabadstrandokat. Lett is erre szép nagy felháborodás.
   Cui prodest – no és kinek áll ez érdekében? – kérdés az ókori filozófus, Seneca Medea című drámája óta vált közkinccsé, amelynek teljes mondata a Wikipedia szerint egyébként így hangzik: Cui prodest scelus, is fecit, azaz: Akinek jól jött ez a vétek, no éppen az követte el.
    Ilyen messzire nem merészkednék, hiszen milyen közvetlen érdek is fűződhetne az állami hírtelevízióhoz és a Magyar Távirati Irodához az általuk közzétett, csak részben igaznak bizonyuló hír nyomán, vagy a népegészségügy intézményéhez a helyi lakosok, nyaralok ezreinek bőszítésével, az ingyenesen használható nyaralási, kikapcsolódási, szórakozási helyük megszüntetésével? Közvetlenül nyilván semmi sem, a dolgozók mindenütt tették a dolgukat, amire főnökük utasította őket.
    A nép természetesen azonnal talált okokat. Százak vélik úgy, hogy az egyik közismert politikus szólt a megfelelő helyre, mert ő érdekelt abban, hogy fizetős strandokra járjanak a népek. Minden megtörténhet, de ennek azért kevés esélyét látom.
    A másik közszájon forgó vélekedés szerint a gárdonyi önkormányzat elégelte meg a fővárosból és máshonnan érkező tömegek károkozást, költségeit. Sokak szerint azoknak szólt mindez, akik reggel megérkeznek az ingyenesen használható partszakaszokra, hozzák magukkal a máshol megvásárolt elemózsiát, aztán este mennek, ahogy jöttek, csak éppen addig használják a helyi közösség adóforintjaiból létrehozott szolgáltatásokat, és maguk után hagyják a szemetüket, az elhasználódó partot, közhasználatú nevén a szabadstrandot.
   Ezt a verziót is jelentős kritikával fogadom, leginkább azért, mert az illetékes önkormányzat az elmúlt években nagyon sok pénzt fordított e partszakaszokra, másrészt éppen azokat a helyi vállalkozásokat lehetetlenítené el egy ilyen lépéssel, amelyek ott működnek.
    A kérdés – ha időközben sokat módosult is az ügy – még mindig az, kinek volt érdeke, hogy egy ilyen kritikus időpontban idegesítsék a tömegeket? Miért nem lehet egy ilyen határozatot meghozni októberben, időt hagyva az érintetteknek a hiányok pótlására, a szükséges pénz, engedélyek megszerzésére? Miért pont most jött el az idő a jogszabályok betartatására?
    Van még egy lehetőség, ez pedig a minél rosszabb, annál jobb elve. Hogy kiknek jobb, ha nekünk rossz? Nyilvánvalóan azoknak, akik más, súlyosabb ügyekről akarják így elterelni a közfigyelmet.
    Ügyes.