Na, ezek a bostoniak jól elszúrták. Beijedtek és visszaléptek az olimpiai pályázástól. De jól is tették, mert bizony aligha lenne esélyük mellettünk.
Mert, ahogy közismert, mi – vagyis Budapest – bejelentettük, megpályázzuk a 2024-es nyári olimpia rendezésének jogát és ez így van jól. Igenis legyen olimpia a magyar fővárosban, kerül, amibe kerül.
    Eddig az időközben visszakozott Boston mellett és Budapesten túl csak Hamburg, Róma és Párizs jelezte, hogy kell neki a 2024-es világjátékok rendezési joga. Mert van rá pénze és a köznép is vágyik egy ilyen jó kis bulira. Nemigen hiszem, hogy jól átgondolták volna, nem úgy, mint a mi nagyot álmodóink, mert ha döntésre kerül majd sor, nem sok jót jósolok nekik. Mi ugyanis egy emberként – vagy egy ember miatt? – akarjuk ezt az olimpiát, nem úgy, mint az ellenlábasaink.
    Ráadásul felkészültek vagyunk. Nálunk naponta nőnek ki a földből, a közakaratból és közpénzből épülő stadionok, mindjárt kész lesz a 2017-es vizes világbajnokságra az új úszócentrum is, az ősfákat már ki is vágták és azt ugyebár az olimpiára már nem kell majd felépíteni, legfeljebb néhány százmillióért helyrehozni. Ami kell, az meg semmiség.  Pillanatok alatt megépül majd az 5-ös és 6-os metró, lám, a 4-es is milyen gyorsan és olcsón készült el, aztán hamar visszabontják majd a most épülő stadionokat, hogy még nagyobbak nőjenek ki a helyükön, mert mint tudjuk talán csak a leendő új Nemzeti Stadion felel majd meg a követelményeknek. Lesz olimpiai falu, ahol később a bróker- és devizakárosultak lakhatnak majd, új evezős- és kajak-kenupálya, meg talán tenger is a vitorlás versenyekhez, de ezt még nem látom át tisztán.
   Olvasom a sok károgót, hogy nem jó ez, mert minden magyar állampolgárnak, a kisdedtől az aggastyánig belekerül majd az olimpia vagy kétszázezrébe, ami lássuk be, igen csekély összeg egy ilyen nagy értékű esemény testközelben történő élvezetéért, ha még marad valamennyi a családi kasszákban a drága jegyekre is. Ráadásul nehogy azt higgye valaki, hogy egy négytagú családnak a nyolcszázezret, vagy a hetvenezerből életét tengető kisnyugdíjasnak a maga kétszázát csak úgy be kell perkálnia a közösbe, Dehogy is! Majd adók, elvonások, drágulások formájában szépen letörlesztjük, észre sem fogjuk venni, lám a görögöknek is milyen jól bejött. Cserébe elmondhatjuk, részesei lehettünk egy olimpiának, ráadásul a haszonból meg fejlesztik majd eleink az egészségügyet, közoktatást. Dagad az ember lelke.
    Szóval, ide nekünk azt az olimpiát, de íziben!