Ha valami jól működött a szocializmusban, az a magyar emberek orvosi ellátása volt. Legalábbis a maihoz képest. Alanyi jogon, a hálapénzt leszámítva jószerével fillérekért gyógyulhatott mindenki, juthatott kórházi, szanatóriumi ápoláshoz és még a műtétekre sem kellett hónapokat, éveket várni.
    Ettől persze még rossz volt az a rendszer és máig ható következménye, hogy ha kellett, ha nem, mentünk vizsgálatra, kértünk mindenre gyógyszert, hogy aztán otthon hegyekbe halmozzuk a soha be nem vett készítményeket. Mert ugyebár járt nekünk a kezelés, ellátás, az olcsó gyógyszer, vagyis jogunk volt annyiszor elmenni a doktorhoz, ahányszor csak kedvünk szottyant.
    E szép szokásunk máig megmaradt. A minap az EU 25 tagállamában végzett kutatás   eredményéből tudhatta meg a világ, hogy még mindig mi, magyarok megyünk legtöbbször orvoshoz. S bár a most megismert adatok három évvel ezelőtti állapotot tükröznek, szokásainkban aligha történt bármiféle változás is.
    2012-ig éves átlagban a ciprusiak 2,4, míg a finnek 2,7 alkalommal mentek orvoshoz, de az országok zömében is csak fejenként átlagosan 3,8 - 8 orvosi vizit jutott. Mi meg majdnem havonta egyszer elballagtunk a dokikhoz (11,8 vizsgálat), és rajtunk kívül még a szlovákok (11,2), csehek (11,1), németek (9,7) ennyire orvoshoz járós népek.
    Háziorvos ismerőseimtől tudom, hogy nem ritka az olyan rendelés, amelyen több mint százan jelennek meg, de egy-egy szabadságuk utáni rendelésen rekordokat dönthetnek a betegszámban. Aki pedig szakrendelésre kényszerül, ülőgumója sajgásán tapasztalhatja, hogy milyen sokat kell várnia, mire az agyonhajszolt, elfásult orvos-nővér páros szeme elé kerül bajával.
    Ugyancsak orvos barátaimtól tudom azt is, hogy az agyonszidott 300 forintos vizitdíj rengeteget könnyített a helyzetükön, mert éppen azokat tartotta távol a rendelőktől, akik mint klubba, úgy járnak a háziorvos rendelőjébe. Ott aztán jókat lehet trécselni, pletykák cserélhetnek gazdát, és ha már úgyis kivárta sorát a „beteg”, hát megméretteti vérnyomását, feltesz néhány, többnyire felesleges kérdést orvosának.
    Számtalan statisztika jelenik meg, amelyek bizonyítják, hogy beteg a magyar társadalom, és most nem a politikai értelmezésére gondolok e mondatnak. Szinte mindenki panaszkodik valamilyen nyavalyára, és ha nincs éppen aktuális baja, akkor sem érzi jól magát a bőrében, ami persze előbb-vagy utóbb betegséghez vezethet. Láthatjuk a felmérésből, hogy az országok többségében egy esztendőben a miénknél jóval kevesebb orvos-beteg találkozó történik. Vajon mitől egészségesebbek ott az emberek és mitől vagyunk mi ennyire betegek?
    Na, majd a rendelőben megbeszéljük.