Ha a pénzügyekben és nemzetközi nagypolitikában járatlan magyar polgár 2015. július 6-án, hétfőn reggel kinyitotta kedvenc napilapját, vagy nekiállt böngészni az internet híreit, igencsak vegyes véleményeket olvashatott a görögök Európai Unió ellenes szabadságharcáról. Pontosabban a népszavazásról, amely arról volt hivatott dönteni, hogy elfogadják-e a hitelező nemzetközi szervezetektől a végsőkig eladósodott országukat megszorításokkal mentő pénzügyi csomagot, vagy elutasítva azt, saját kezükbe veszik hazájuk és önmaguk sorsát, vállalva az államcsődöt is. Nos, a görögök nagy többséggel ez utóbbit választották.
    Hogy jól tették-e vagy sem, azt aligha lehet egy igennel, vagy nemmel elintézni. Ma még azt sem tudjuk, hogy ez a népszavazás az eurózóna, vagy éppen az unió felbomlásának kezdete-e, hiszen sokan már a szövetség végét is vizionálják nem kis örömmel, mintha a nemzetállami lét önmagában gyógyír lenne szegénység, helytelen gazdálkodás, végzetes eladósodás és idióta politizálás ellen.
    Az Európai Uniót éppen azért hozták létre egykor, hogy a huszadik század igen tragikus eseményei nem fordulhassanak újra elő, ne legyenek területszerző gyilkos háborúk a földrészen és az államok működjenek együtt gazdaságban, kultúrában, az élet szinte minden területén. Tűnjenek el véglegesen a határok, ne legyen különbség ember és ember között, csak azért mert más nemzet gyermekeként látta meg a napvilágot. Az elvek szépek, a megvalósítás már közel sem ennyire, mert mindenhol tetten érhető a kis és nagycsoportos, párt-, vagy éppen nemzetállami érdek.
   A görögök most arról is döntöttek, hogy esetleg visszaállítsák a drachmát, az euró előtti pénznemüket, holott miközben az euró lényege éppen az, hogy ne kerüljön belőle végeláthatatlan mennyiség a piacra és ne veszíthessen értékéből a nemzetközi valuta, addig a nemzeti pénzből annyit nyomtathat a hatalmon lévő kormány, amennyit nem szégyell. A polgár meg csak azt veszi észre, hogy jövedelme, vagyona napról napra kevesebbet ér.
    Mifelénk sokan, az államilag meghirdetett unióellenes szabadságharc okán is, nagyon szurkolnak a görögöknek, mert – vélik – ha ők boldogulnak majd az unió pénze és segítsége nélkül, akkor ez nekünk is menni fog.
    Nem tudjuk, hogy hogy jól döntöttek-e a görög választók a népszavazáson féltve a magyarnál jóval magasabb fizetésüket, nyugdíjukat, az adókedvezményeiket, megszokott életüket, mert egyelőre csak a bezárt bakokat látjuk és a teljes bizonytalanságot tapasztalhatjuk.
    A referendum végeredménye nyomán hatalmas örömünnepeket rendeztek Görögországban, de két magyar pénzügyi szakportál újságcíme jelzi a valós helyzetet: „A halálugrást választották a görögök, Kollektív öngyilkosságra szánta el magát a görög nép...”
Lehet, hogy mégsem ez a követendő példa számunkra?