A menekültek áradata, napjaink népvándorlása, menekülés a rosszlétből a vélt jólét felé tarthatatlan helyzet elé állította Európát és kiemelten néhány államot, közöttük hazánkat. Ez ellen tényleg tenni kell, mégpedig nagyon komoly szakértelemmel, emberséggel és erős európai összefogással.
    Bármennyire tarthatatlan is a végeláthatatlan menekültáradat nyomása, olyannyira jól jön mindez a romló népszerűségű egyszemélyi magyar vezetőnek és pártjának. Ez ugyanis elfed most mindent, államosító lefosztásokat, vagyonátjátszásokat, köznyelven: lopásokat, tömeges elszegényedést, külföldre távozó százezreket, alacsony munkabéreket, gagyivá tett közoktatást, lepusztított egészségügyet, a megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb sérelmet. És feledteti a csonkuló demokrácia tényét is.
    A közelmúltban látott napvilágot a demokráciáért és a szabadságjogokért küzdő Freedom House nevű szervezet jelentése, amely szerint hét év zuhanás után Magyarország a korábbi konszolidált vagy szilárd demokrácia kategóriájából visszaesett a nem szilárd demokráciák közé. A jelentés szerint öt területen is romlott Magyarországon a helyzet, ilyen visszaesést az utóbbi évben csak a baráti Oroszország tudott produkálni.
    Ne tagadjuk, nagyon sok magyar ember vallja, hogy nem jó a liberális demokrácia – nem tévesztendő össze a liberalizmussal! – és egy jó király, vagy egy, a népe érdekeit képviselő jó diktátor többet tehet az országért, mint a vitákban szétforgácsolódó népképviselet, a liberális demokrácia lassú döntéshozatali mechanizmusa. Mert ugyebár volt nekünk Mátyás személyében olyan jó és igazságos királyunk, akinek ma is örömmel emlegetjük a nevét, mert stabil országot csinált. Azt persze többnyire már csak a történészek tudják, hogy Mátyás a maga korában gyűlölt uralkodó volt, aki igencsak nyomorgatta népét és kellett félévezrednyi homályosuló emlékezet ahhoz, hogy széppé, igazságossá váljon tevékenysége.
   A mai magyar helyzet, a nem szilárd demokrácia láthatóan igen sok polgártársunknak megfelel, legalábbis addig, amíg valamilyen téren nem sérül az érdeke. Az, hogy a választási szabályokat, a választókerületeket a maga javára írta, rajzolta át a hatalom, hogy rátelepedett a közmédiára, a magántulajdonú média piacán és a reklámpiacon pedig komoly befolyást szerzett, aligha érdekli a népet, ahogy a médiát sújtó reklámadó, vagy a civilszervezetek zaklatása és az ellentmondásos alkotmánybírósági ítéletek is csak keveseket érnek el. Vagy inkább mondjuk azt, ezek a többségnek nem azonnal fájnak.
    Pedig ott, ahol visszamenőleges, vagy egy nap alatt végigvitt törvénykezéssel bármikor új szabályokat lehet felállítani, ahol bárkit, bármit, bármikor büntetlenül lehet lejártatni, ellehetetleníteni, tönkretenni, ezeknél nagyobb bajok is történhetnek.
    A menekülők meg csak jönnek, jönnek.