Most éppen csomagolnak és pár nap múlva már fuvarozza is ismerősük a háromtagú családot Németország egyik közepes nagyvárosába. Azt mondják, miután család sem köti őket ide, többé nem jönnek haza, mert ez az ország kivetette magából őket.
    Mindennapi a történetük, olyan, amilyent manapság tízezrével élnek meg magyar családok. Fiatal házasként hárommilliós hitelt vettek fel az egyik legnagyobb banktól és kaptak még első otthon létrehozását elősegítő ötmilliós kölcsönt az államtól is. A hitel természetesen devizában volt, hiszen az tűnt a legkevésbé drágának, elég volt kettőjük bére a törlesztéshez.
    A folytatás közismert, a válság és a forint romlása miatt az egykor még kedvező kölcsön törlesztése napról napra nőtt, a végén elérte azt az összeget, amihez már kevés volt a jövedelmük. Próbáltak megegyezni a bankkal, sikertelenül, de a végső csapást a magyar állam mérte rájuk, amikor azonnali hatállyal és egy összegben követelte vissza a már teljesen fizetésképtelen családtól az ötmilliós kölcsönt.
    Szaladgáltak fűhöz-fához, kérvényeztek, reménykedtek, de hasztalanul. A bank, ahogy az állam is hajthatatlan maradt. És megmaradt az időközben minden befizetett összeg ellenére már több mint 13 milliósra nőtt adósság is. Döntöttek, kilencmillióért, mélyen áron alul eladták a lakásukat, ötmillióval kielégítették a magyar állam követelését, pármilliót befizettek a banknak és így már csak hatmilliót kell majd letörleszteniük havi harmincezerével huszonöt éven át a hitelintézetnek.
    Most átmenetileg a segítőkész ismerősnél húzzák meg magukat. Az indulásig. A fiatalasszony, a hazai egészségügy egyik nagy szaktudást igénylő speciális területén tevékenykedő, magasan képzett ápolónő, már felmondott a munkahelyén, ahogy az informatikus férj is, a kislány pedig siratja itthon maradó barátnőit.
   Úgy tűnik, Németországban nem tekintik őket gazdasági bevándorlónak, sem mások munkájára pályázóknak. A magas képesítéssel rendelkező asszony néhány hónapig takarítani fog, amíg a németek pénzén meg nem tanul jól németül, de már most tudja, hogy utána egy idősek otthonában lesz munkája, ahol kincset ér majd a szaktudása. A férjét már várják is ott, igaz nem a szakmájában, hanem gondnokként. A kislány még sírdogál esténként, de a vakáció végére már biztosan lesznek német barátnői.
    Mondhatnák, vidám kis történet ez, boldog véggel, hiszen a család végre révbe érhet és a kinti fizetéssel már a negyedévszázadig tartó törlesztés sem tűnik kibírhatatlannak.
    Valahogy mégsem felhőtlen az öröm.