- Ezek a mai fiatalok!
    A mondatot lehet elismerően, felháborodva, elítélően, vagy irigykedve mondani. Ezúttal aggódva írom le: ezek a mai fiatalok…
    Nos, a mi jövőnk, vagyis ezek a mai fiatalok sok tekintetben is hatalmas feladat előtt állnak. Meg kell felelniük az igencsak szétvert, átszabott oktatási rendszer követelményeinek, fel kell készülniük egy meglehetősen durva, kíméletlen, ellenséges világ akadályaira, pofonjaira, vagyis az önálló életre. Ehhez viszont nem csak ülőképesség kell a tanórákon, de megfelelő fizikai állapot, vagyis fittség is.
    E téren ugyanakkor komoly a baj. A napokban napvilágot látott adatok szerint a nemzeti egységes tanulói fittségi teszt (NETFIT) állóképességi vizsgálatának eredményei szerint 18 éves korukra a fiúknak csupán a 37 százaléka, a lányoknak pedig csak a 21 százaléka képes megőrizni fittségét. Ez a tény pedig annál is inkább riasztó, mert a felmérés szerint 10 éves korban még a fiúknak a 77 százaléka, a lányoknak pedig a 72 százaléka számít korosztályának megfelelően fittnek.
    Nyilvánvalóan ezt látta meg a kormányzat is, amikor elrendelte a mindennapos testnevelést. Egykori edzőként, óraadó testnevelő tanárként is tudom, hogy mily könnyű örökre megutáltatni a sportot a kötelező testnevelési órák ugyancsak kötelező tananyagával, a rossz körülményekkel. De el lehet venni a fiatalok kedvét a mozgástól úgy is, ha az iskolában ülve töltött hat-nyolc óra után házi feladatok tömegét kell még megoldani, oldalakat értelmezni, megtanulni.
   És akkor a különórákról még szót sem ejtettünk, pedig az egyetemi felvételhez elengedhetetlen a jó bizonyítvány, a nyelvtudás, vagyis a szülőnek, gyerekének is választani kell, hogy diplomát akar, vagy a korosztálynak megfelelő életmódot játékkal, sporttal, kirándulásokkal, kikapcsolódással.
    Elgondolkodtató, hogy vajon mi lesz azokkal az ifjakkal felnőtt korukban, akik 18 éves korukra alig rendelkeznek fittséggel, hogyan fognak teljesíteni a munkahely, család, különmunka taposómalmában, örök mókuskerekében? S vajon az amúgy is alulfinanszírozott, gyenge lábakon álló egészségügy hogyan fogja őket gyógyítani? Mert rossz fizikai állapotuk miatt bizonyára sok bajjal küzdenek majd.
    Nehéz persze ezekre a kérdésekre válaszolni, hiszen megtörténhet, hogy mire ezek a fiatalok középkorúak, idősek lesznek, már egy eszét megtaláló békés, boldog világ, fejlett jólétű társadalmában élnek majd, ahol a kevés munkával megszerzett kiváló jövedelmük mellett bíztatás nélkül maguk is kívánják majd az egészséges életmódot a sok mozgást, a fittséget.
    Addig viszont marad a féltés: ezek a szegény fiatalok…