Anyalét
„Milyennek is kell lenni 65 évesen? Meg kell felelni mindenféle klisének, de én ezt nagyon megerőltetőnek érzem. Szerintem mindenkinek önállóan kell döntenie az életéről és nem szabad hagynia, hogy mások telebeszéljék a fejét.”
E nagyon is elgondolkodtató okfejtést nem egy szabadelvű párt szimpatizánsa, vagy az üzletek vasárnapi zárva tartása ellen tiltakozó és jogaiban korlátozott magyar polgár mondta, hanem az a korábban már tizenhárom gyereket szült 65 éves német tanárnő, aki most négyes ikreket vár.
Az anyaságnál aligha lehet felemelőbb és nemesebb vállalás, de ezt talán nem is érdemes tovább taglalni, hiszen amióta világ a világ, ez mindig is így volt. Mégis ma azt tapasztaljuk, hogy egynél több gyerek szülése a fejlett világban nem divat, a derék 65 éves német pedagógus tette az igazán ritka kivételek közé esik, és nem csak a kora miatt.
A napokban tették közzé a washingtoni Pew kutatóintézet 2050-re és 2100-ra, vagyis az akkor állapotokra vonatkozó előrejelzését, amely elsősorban a világvallások terjedéséről szól, de komoly számítások alapján a Föld várható népesedésére is jelez adatokat. A 245 oldalas előrejelzés hat év alatt, 234 ország és terület demográfiai és migrációs irányzatainak és az egyes vallásokat követő tömegek elemzésének alapján készült.
Most hagyjuk azokat a becsléseket, hogy valamennyi jelentős vallás terjedni fog az elkövetkező három és fél évtizedben, közülük is a kereszténység és mindenekelőtt az iszlám növekszik majd a legnagyobb ütemben. Sokkal fontosabb adat, hogy a már most túlnépesedett Föld lakossága 2050-re a jelenlegi hét milliárd kétszáz millióról eléri a kilencmilliárdot és főleg azért, mert a mohamedán vallást gyakorlóknál minden nőnek átlagosan három gyereke születik.
Az előrejelzések szerint Európa az egyetlen kontinens, amelynek népessége csökkeni fog. Bizonyára az sem meglepő, hogy Magyarország polgárainak a száma a Pew szerint a 2010-es 9,98 millióról 2050-re 8,54 millióra fogy majd. A kutatók – ahogy írták is – nem vehették figyelembe az esetleges háborúk, járványok, természeti katasztrófák és gazdasági válságok következményeit. Pedig a túlnépesedő, a természeti kincseit felélő, mindent felfaló, pusztító emberiségnek igenis szembe kell néznie a területekért, vízért, energiáért vívott háborúkkal, az iszonyatos emberáldozatokkal, ahogy az éhínséggel, a túlzsúfolt városokban könnyedén terjedő és talán ma még nem is ismert kórokozók előidézte járványokkal is.
De azzal is, hogy ma vagy egy vallás tanításai, elvárásai szerint szülnek a nők, vagy akkor, ha meg vannak győződve arról, hogy gyermeküknek egy gazdaságilag fejlett, békés társadalom biztosít majd megélhetést, jó életet.
Sorskérdések ezek, mégpedig igencsak komolyak.