- Magának mennyi pénze ragadt a papírokban? – kérdezte halkan a választékosan öltözött idősebb asszony a vonaton a látásból ismert nyugdíjas férfit.
    - Az összes, amennyit csak befektettem – súgta vissza az úr és a hölgy döbbent kérdésére, hogy ha így van, árulja már el mennyi az annyi, még hozzátette:
    - Örülök, ha egyik nyugdíjtól a másikig kijövök, nemhogy még értékpapírt vegyek. Látja, én szerencsés vagyok, mert egy fillérem sem veszett oda.
    A helyzet ebben az esetben hordoz magában némi iróniát, de az alaptörténet, miszerint a hazai értékpapírpiac három jelentősebb résztvevője százmilliárdos hiányokat, csalássorozatot, álkönyveléseket maga mögött hagyva, egyik pillanatról a másikra bedőlt, már közel sem vicces.
    A brókerbotrányhoz közel tízmillió magyar emberrel egyetemben egyáltalán nem tudok hozzászólni, fogalmam sincs, hogy valójában mi történt, csak kérdezni tudok, azt is laikus módon. Vajon hogyan fordulhatott elő, hogy a korábbi igen szigorú pénzügyi felügyeleti szervezet, a PSZÁF, majd beolvasztása után a Nemzeti Bank kiváló szakemberei nem vették észre azt, ami ezeknél a cégeknél zajlott? Ismerős cégvezetőktől tudom, hogy a pénzügyi felügyelet igen kemény tud lenni a vállalkozásokkal, munkatársai hallatlanul szigorúak és – helyesen – az utolsó betűig betartatják a jogszabályokat. De akkor mégis hogyan és miért csak most borult fel a sok éve telő bili, és miért a vétlenek fején landolt a tartalma?
   Mint tudjuk, a legnagyobb hazai brókercéghez kötődő bankok is bedőltek, maguk alá temetve a betétesek pénzét. Nekik szerencséjük van, mert az állam százezer eurós összeghatárig kártalanítja majd őket, de szépen vannak olyan vesztesei is az ügynek, akik öregkorukra, vagy családjuknak félretett, kuporgatott millióikat veszítették el, vélhetően véglegesen.
    A minap hallottam egy rádióbeszélgetést, amelyben a megkérdezett neves közgazdász azt mondta, hogy a magyar emberek döntő többsége nem ért a pénzügyekhez és ezt büszkén vállalja is, miközben talán ehhez kellene leginkább értenie, ha nem szeretne nagyot veszíteni. De vajon honnan is lennének a magyaroknak pénzügyi ismereteik, hiszen a sok hasznos tanulmány mellé már nem fér be a tantárgyak sorába a pénzzel bánás tudományának oktatása. Pedig ezt már kisgyerekkorban kellene kezdeni.
    Egy közelmúltbeli felmérés szerint mindössze a magyarok 13 százalékának van megtakarítása, s bár vélhetően erősen torz ez a szám, mert sokan eltitkolták félretett vagyonkájukat a kérdezők elől, így is nagyon kevesen vannak, akik a napi megélhetési gondjaikon túl még foglalkozhatnak pénzügyekkel.
    Mostantól ők is retteghetnek, mert bármikor szegények lehetnek.