Egyévnyi, pontosan 365 napi folyamatos tanulás után rá kellett döbbennem, hogy ha mostanában fejezném be valamelyik egyetemet, nagy valószínűség szerint diploma nélkül maradnék.
    Január végén volt egy éve, hogy felfedeztem egy új, ingyenes online nyelvoktató alkalmazást, amelyet kíváncsiságból kipróbáltam. Nos, a Duolingo elnevezésű oktatóprogram olyannyira elvarázsolt, hogy azóta egyetlen nap kihagyása nélkül, alkalmanként legkevesebb fél órában tanulok angolul. Semmiféle célom sincs vele, egyszerűen csak szórakoztat.
    Azt viszont sajnálattal vettem tudomásul, hogy tizenhét szint teljesítése, mintegy 1200 szó tanulása, azok kétharmadának tudása, több ezer mondat fordítása után is csak az angol nyelv ismeretének legszélén mozgok. S bár időnként örömmel állapítom meg, hogy a tévében sokat már megértek az angol nyelvű feliratokból és talán nem maradnék éhen Angliában sem, mert meg tudnám értetni magam, elképesztően messze lehetek még egy középfokú nyelvvizsgától.   Nyilván ebben közrejátszik a magam mögött hagyott sok évtized is, ilyen tájt már nehezebben fogad be új ismereteket az agy, de minden ellenvélemény ellenére egyre inkább tapasztalom, amit korábban is gondoltam, egy idegen nyelv elsajátításához a szorgalom mellé nagyon komoly nyelvérzék is kell.
    Mindezt azért tartom fontosnak leírni, mert környezetemben szép számmal tudok olyan fiatalról, akinek a diplomája évek óta felsőoktatási intézménye tanulmányi osztályán porosodik és a szülői áldozatvállalás, a sokévnyi tanulás után sem lesz belőle diplomás ember. Ez pedig hatalmas pazarlás.
   Nemrégiben indult el a diplomamentő program, amely újabb tanulási lehetőséget kínál a diplomájukra váróknak, de kérdés, hogy akinek diákként nem sikerült elsajátítani egy idegen nyelvet, annak harminc közelében, esetleg már házasként, szülőként, dolgozóként mennyire fog ez sikerülni? Helytelen ezeknek az emberek visszatartani a diplomájukat, hiszen olyan munkakörbe úgysem tudnának elhelyezkedni, amelyhez nyelvtudás kell.
    Talán azon is változtatni kellene, hogy ne a bizonyítvány döntsön, hanem a használatképes tudás. Mert azt tapasztalom a magam tanulása során, hogy amit én a Duolingo szerint nyelvtanilag helytelenül fordítok le, azt a Google fordító programja pontosan annak ért, aminek én fordítottam. Vagyis valamennyire használható a tudásom. Vajon hány magyar ember menne át egy magyar nyelvtanvizsgán? Igen kevesen, talán csak a nyelvészek, pedig sokan beszéljük napi szinten e szép nyelvet.
    Világszerte négymilliárdnál is többen beszélnek egy új világnyelvet, az egyszerűsített angolt, a Globish-t. Most egy év után nagyjából annak kívánalmainál tartok, annyit szorgalommal és nyelvérzék nélkül is el lehet sajátítani. Talán ez lehetne a megoldás a diplomára várók számára is.