Talán 1989-ben merült fel annak az ötlete, hogy a Velencei-tó partján lévő települések váljanak eggyé, Velence-tóváros néven. Arra már nem emlékszem, hogy a név valóban így íródott volna, vagy másként, de a tényre igen, az 1990-es nagy változás elsöpörte a tervnek még a gondolatát is.
    Úgy vélem, hogy sokak szemében cseppet sem leszek népszerű ennek az ötletnek a felmelegítésével, hiszen az elmúlt negyed évszázadban olyannyira elkülönültek a települések, hogy nehéz egységként gondolni a térségre. Pedig például Székesfehérváron közel ötször, de Budapest legkisebb kerületében, a VII. kerületben is jóval több, mint kétszer annyian élnek, mint a Velencei-tó melletti Gárdonyban – Agárd, Dinnyés, Gárdony – Kápolnásnyéken (Pettenddel), Nadapon, Pákozdon, Sukorón és Velencén, ahol összesen jó, ha 25 ezer állandó lakos éli életét. Vagyis ha így nézzük, máris nehezen érthető, hogy minek ennyi lakosnak hat önkormányzat, ugyanennyi szándékkal, gazdálkodással, más és más elgondolással, boldogulási akarattal.
    Aki ismeri a velencei-tavi településeket, tudja, hogy Gárdony teljesen összenőtt Velencével, az pedig Kápolnásnyékkel. A nyaraló egy-egy utcában nem tudja, hogy még Gárdonyban, vagy már Velencén, esetleg Kápolnásnyéken jár-e. Vélhetően, nem is nagyon érdekli, számára alig van különbség, oda megy, ahol megtalálja a megfelelő szolgáltatásokat, eléri jövetele célját. De ezt teszik a helyiek is, amikor például Velencéről, Gárdonyba mennek vásárolni.
   Mindez annak okán jutott eszembe, hogy az elmúlt hetekben előbb a megyei hírlapban olvashattam az Agárdról a kormányba került államtitkár véleményét az egységes gondolkodás szükségességéről, nem sokkal később pedig egy kommentet a Facebookon, miszerint Velence már döntött és összeáll Gárdonnyal. Ez utóbbit ugyan semmi sem bizonyítja, de jól mutatja, hogy a téma foglalkoztatja a polgárokat is.
    Nyilvánvalóan sokkal inkább ellenérzéssel, mintsem megértéssel. Mert ma, amikor például az egybenőtt, egy közigazgatású Agárd és Gárdony lakosai sem gondolkodnak egységesen, ha a városuk fejlesztéséről van szó, aligha várható, hogy a túlfűtött lokálpatriotizmus máshol utat engedne a józan észnek. Pedig elgondolkodtató, hogy azok a források, amelyek e térség rendelkezésére állnak, mennyivel többet érnének, ha velük egységesen lehetne gazdálkodni. Ilyenkor jön persze a felvetés, hogy akkor ez, vagy az a településrész majd többet kap, a másik meg mostohaként leszakad. Na, igen, ezért kellenének felelősen gondolkodó helyi politikusok és nem felsőbb akaratnak engedelmeskedő pártkatonák az önkormányzatokba.
    Első lépésként egyesülnie kellene a tó déli oldala két kisvárosának, Gárdonynak és Velencének, továbbá Kápolnásnyéknek. Bár cseppet sem tartanám hibának, ha sok évtized után tényleg létrejönne Velence-tóváros, velencei-tavi településrészekkel, kerületekkel.
    Barátaim, kérem, ne harapják le a fejem!