Ön tudta, hogy már csak egy kis időnk van és vége lesz mindennek?
Persze, az iskolában tanultuk, hogy a korábbi szupernóvaként elpusztult csillagősei maradványaiból létre jött Nap, alig tízmilliárd évig él majd, és már léte felénél jár. Na és, rántottam meg vállamat egykor afféle felelőtlen gyerekként. Mit érdekel ez engem?
   Nem helyes az ilyen gondolkodás, ezt vettem ki a tegnap esti dokumentumfilmből. Mert bizony már csak ötmilliárd év van addig, ameddig a napból vörös óriás lesz. Ez a növekvő forró narancs aztán terjeszkedése során elnyeli majd a közeli holdakat, bolygókat, így a Földet is.
   A probléma a közel húsz éve fellőtt Huble űrteleszkóp jóvoltából került ennyire előtérbe. Ez a fantasztikus szerkezet a közelmúltban fedezte fel egy, a mi Napunkhoz hasonló csillag halálát. El is kezdte foglalkoztatni a tudósokat a Föld és az emberiség megmentésének időszerűsége.
   Számításba vették a lehetőségeket. El is költözhetünk, mondjuk egy távoli, élhető bolygóra. De akadt egy jobb ötlet is: valahonnan a világűr nagyon messzi tájáról el kell téríteni egy másfélszáz kilométer átmérőjű kisbolygót, ami majd a Föld közelébe érve hatezer évente néhány tíz kilométerrel löki távolabb sártekénket a Naptól. Így elkerülhetjük csillagunk emésztő étvágyát.
   Olyannyira felzaklatott a lehetőség, hogy alig tudtam elaludni. Nosza, gyerünk, csináljuk, bíztattam volna magam körül a tudósokat, ha egy is lett volna a szobában. Aztán arra gondoltam, de jó is, hogy mindezt nem nekünk kell összehozni. Most képzeljék el, mennyi idő kellene ahhoz, hogy Magyarországon leküzdve a pártok, bizottságok, minden ellen tiltakozók akadékoskodását, hatályos döntés szülessen.
   Na, ehhez azért már kevés az ötmilliárd év.